A feketefenyő erdészeti alkalmazása támadások kereszttüzébe került az elmúlt években. Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a Budapest, Pilisvörösvár, Pilisszentiván és Piliscsaba térségében, a XVIII. és XIX. században folytatott meggondolatlan erdőpusztítás következtében erodálódott területeket csak kopárfásításokkal lehetett ismét élhetővé tenni.
Egyetlen fafaj bizonyult a kopárokon lévő extrém körülmények között megfelelőnek, ez pedig a feketefenyő (Pinus nigra). A feketefenyőt ezen a területen pionír fafajként alkalmazta az erdészet. A fenyő által nyújtott védelemnek köszönhetően a talajpusztulási folyamatok megálltak, megkezdődött a lassú talajképződés, így lehetővé vált az őshonos erdőtársulások fafajainak visszatelepítése és természetes visszatelepülése is. A kopárfásítás helyességét igazolja az ide betelepülő, a környezetben magát jól érző lakosság és a gyorsan fejlődő régió. Mindez más és elsősorban szegényebb lenne a kopárfásítás eredményei nélkül.
A kopárokon létesített erdők mellett a napjainkban ritka és értékes dolomit sziklagyepek is elférnek, hiszen munkánkkal olyan kevésbé záródott, helyenként ligetes erdőket alakítunk ki, amelyben a gyepeket alkotó fajok megtalálják életfeltételeiket.
Az erdőgazdálkodás jelenlegi célja az egykori kopárfásított területeken a hasznos, de csak átmeneti szerepet betöltő feketefenyvesek átalakítása őshonos fajokból álló lombos erdőkké.
