Home Erdőgazdálkodás Tudnivalók Erdészeti szakkifejezések

Erdészeti szakkifejezések

erdőfelújítás – új erdőállomány létrehozása természetes vagy mesterséges úton, olyan területen, ahol előzőleg is erdő állt (a felújítás az előző állománytól eltérő fajokkal is történhet)

erdőtársulás – az erdei vegetáció olyan egysége, amely meghatározott környezeti (termőhelyi) igényű, törvényszerűen ismétlődő, állandó megjelenésű és faji összetételű. Az erdőtársulások kialakulását alapvetően a termőhelyi tényezők (klíma, hidrológiai jellemzők, talajtípus, termőréteg vastagsága) határozzák meg

erdőtelepítés – erdő létrehozása olyan földterületen, amelyet korábban más módon hasznosítottak (más művelési ágban szerepelt), vagy olyan kitermelt erdő területén, amely legalább 10 évig nem került felújításra

exóta – nem őshonos, rendszerint más kontinensről vagy klímaövből behozott és termesztésbe vont faj (pl. duglászfenyő); lásd még: „idegenhonos”

fafajcsere – a területen álló faállomány egészének kitermelését követően új, az eredetitől eltérő fafajokból álló erdő telepítése. Elsősorban védett területeken a nem őshonos állományok (feketefenyő, akác) kiváltására alkalmazzák

faültetvény – jellegzetesen nemesített, klónozott szaporítóanyaggal, rövid vágásfordulóban, intenzív erdőművelési eljárások alkalmazásával fenntartott erdőállomány

idegenhonos – a nem őshonos (exóta) faj fogalmával szinonim fogalom, de általában szűkebb értelemben, a jelenlegi ország területén, illetve egy-egy táj vonatkozásában idegen eredetűnek tekinthető fajra használatos (pl. feketefenyő)

kultúrerdő – jellegzetesen idegenföldi (exóta) vagy meghonosodott fafajjal vagy nemesített szaporítóanyaggal létesített állományok, amelyekben hagyományos (extenzív) erdőművelési módszereket alkalmaznak

mesterséges felújítás – a kitermelt erdőállomány helyén mesterséges úton (magvetés, csemeteültetés, sarjaztatás révén) létrehozott új erdő, rendszerint idegen eredetű szaporítóanyaggal

növedék – faállomány vagy faegyed adott időegység (pl. egy évtized) alatti átlagos vagy aktuális (folyó éves) méretváltozása (átmérő, magasság, fatérfogat vonatkozásában)

őshonos – botanikailag az utolsó nagyobb klímaváltozás (Kr. e. 800) óta az adott tájegységben természetesen előforduló faj

tarvágás – a teljes vágásérett erdőállomány kitermelése, amelyet erdőfelújítás követ. A főváros környékén ritkán, főleg az idegenhonos fafajból álló erdőkben, pl. fafajcsere esetén használatos

természetes felújítás – olyan erdőművelési beavatkozás, amelynek során a faállományt saját szaporítóanyagával, természetes úton újítják fel

természetközeli erdőgazdálkodás – olyan erdőgazdálkodási mód, amely lehetőség szerint a természetes erdődinamikai folyamatok maximális kihasználására törekszik

újulat – egy erdőállomány természetes úton létrejött generatív, esetleg vegetatív utódai, vagyis az erdőben természetes úton magról kikelt, vagy sarj eredetű facsemeték

erdőterv – a körzeti erdőtervnek az adott erdőterületre vonatkozó adatai, iránymutatásai és előírásai alapján készült, 10 évre szóló erdőgazdálkodási terv

záródás – az állomány egyedei közötti versengés erősségét kifejező viszonyszám, amelyet általában a fakoronák által borított terület és az erdőrészlet területe arányával jellemeznek

AJÁNLJUK

LEGNÉPSZERŰBB BEJEGYZÉSEK