- Gondoltál már arra, hogy az erdő valójában egy otthon?
- Gondoltál már arra, hogy sok ezer növénynek és állatnak ad élőhelyet, menedéket?
- Gondoltál már arra, hogy például a nimfadenevér, a nagy hőscincér, az őz, a sündisznó, a mókus, a fekete gólya és a rétisas éppúgy az erdőben érzi otthon magát, mint a patakmenti égerfák, a hóvirág, az erdei szellőrózsa vagy a büszke bükkök?
- Gondoltál már arra, hogy az eldobott nejlonzacskó az őz gyomrába jutva elpusztíthatja az állatot?
- Gondoltál már arra, hogy az eldobott sörösdoboz egy madár csőrére szorulva lassú éhhalálra ítélheti az áldozatot?
- Gondoltál már arra, hogy a kifolyó olaj, festék vagy más vegyi anyag a földet, vizet, levegőt mérgezve növények és állatok ezreinek szervezetébe juthat el?
- Gondoltál már arra, hogy azt a szemetet szedjük össze, amit mások eldobnak?
- Gondoltál már arra, hogy vajon mit szólnál hozzá, ha valaki a Te otthonodat hordaná tele hulladékkal és veszélyeztetné a családod, barátaid életét?
- És arra gondoltál már, hogy mennyivel egyszerűbb lenne inkább el sem dobni a szemetet?
- Ha igen, akkor megérted, hogy miért mondjuk el újra és újra: az erdőben ne dobd el a szemetedet!
Ha esetleg nem, akkor most gondolj bele, és az erdőben soha többé ne dobd el a szemetet!
Mert szép dolog összeszedni, amit mások otthagytak, de még szebb, ha inkább senki el sem dobja!
A főváros környéki parkerdőket leginkább az emberi terhelés veszélyezteti. Ezek közül is kiemelkedik a szemetelés, az illegális hulladéklerakás, minden évben több tízezer köbméternyi szemét kerül ki az erdőterületre. Nehéz elképzelni, hogy ez mekkora mennyiség? Hatalmas! Körülbelül egy ötezer fős település évi kommunális hulladékmennyiségének felel meg.
Az erdőkben megjelenő szeméttel kapcsolatban is érvényes az alapigazság, hogy megelőzni sokkal könnyebb a bajt, mint helyreállítani a kárt. Ha elpusztult az őz, a fekete gólya, a cincér, vagy kiszáradt a fa, a szellőrózsa és a hóvirág, akkor már rég visszafordíthatatlan a folyamat.
Mit tehetünk, hogy mindez ne történhessen meg? A legfontosabb: vigyük haza a kirándulás során keletkezett szemetünket! Ehhez nem kell más, mint egy üres zacskó a hátizsákban, és egy kis odafigyelés. A zacskóban összegyűjthetjük például az uzsonnánk csomagolóanyagát, a kiürült, összenyomott vizes palackot, a banánhéjat, és visszatéve a hátizsákba, gond nélkül magunkkal vihetjük.
Tiszta erdők nem a különböző takarítókampányok eredményeként születnek. Nem akkor, ha a magyar erdőgazdaságok ötször-tízszer-hússzor több pénzt és energiát fordítanak a takarításra – hanem akkor, ha mi, emberek, kirándulók és sétálók, erdőszélen lakók és erdőn át autózók nem hagyjuk a szemetünket a természetben. Tegyünk ezért közösen!
