Home Természetvédelem Természetvédelem a Parkerdőben Invazív fafajok visszaszorítása

Invazív fafajok visszaszorítása

A biodiverzitás védelmezésében és növelésében fontos feladat az invazívan terjedő, idegenhonos fajok visszaszorítása. A tévesen ecetfaként is ismert bálványfa mára nem csak a települések környezetében, hanem sajnos az erdőterületeken is intenzíven terjed, kiszorítva így az őshonos növényfajokat.

A Pilisi Parkerdő Zrt-nél 2005 óta foglalkoznak programszerűen a bálványfa, Közép-Európa legveszélyesebb invazív fafaja visszaszorításával: a védekezési módszerek és technológiák kidolgozásával az erdőgazdaság egész területére vonatkozóan lépnek fel a bálványfa terjedése ellen. Ám az önkormányzatok, a magánerdő-gazdálkodók és a civil kerttulajdonosok tudatosságára és bevonására is nagy szükség van, hiszen a bálványfa nemcsak erdészeti és környezetvédelmi, hanem társadalmi probléma is.

A Pilisi Parkerdő Zrt. legutóbbi, a bálványfa terjedése ellen indított nagyobb horderejű „hadjáratát” uniós forrásokból valósította meg. 2012-től, a „Természetvédelmi fejlesztések a Pilisi Parkerdőben” 2012-2015 KEOP pályázat 2015 nyarán történő lezárásáig több mint 400 hektárnyi érintett területen, mintegy 122 millió forintot fordított a bálványfa-állományok visszaszorítására. A Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének kezelésében álló cser, illetve tölgy főfafajú erdőfelújításokban így jelenleg nincs bálványfa. A következő 5 év fenntartási időszaka erdészeti szempontból arról fog szólni, hogy meg is őrizzék ezt az állapotot; hogy a környező területekről is távol lehessen tartani a bálványfa magszóró egyedeit.

Az idegenhonos fajok általában egy adott ökoszisztémában elpusztulnak, vagy nem válnak inváziós fajjá, hanem beilleszkednek az őshonos fajok közösségébe. Egy-egy esetben azonban hirtelen és tömegesen képesek e fajok elterjedni (ezeket hívjuk inváziós vagy özönfajoknak), felborítva a meglévő ökológiai egyensúlyt. Ennek következtében új egyensúlyi helyzet alakul ki, amely során az inváziós fajok kiszoríthatnak őshonos fajokat (például elfoglalják életterüket), és azok így kihalhatnak.

Amennyiben a környéken magszóró bálványfa található – miként azt a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei többek között egy Dorog községhatárában lévő erdőrészleten is tapasztalták –, nagyon hamar végbemegy az invázió. Csupán egy év leforgása alatt a most említett, Dorog melletti erdőterület csaknem 40%-át elöntötte a bálványfa. Ez 200-300 m2-es, összefüggő foltokat jelent.

Ha nem foglalkozunk a bálványfával, rövid idő alatt hatalmas társulásokat képes kialakítani. A bálványfa rendkívül gyorsan nő, vastagsági növekedése is jelentős, magról és sarjról is nagyon könnyen újul. Erdőgazdálkodási szempontból a bálványfa sűrű koronája okoz még komoly problémát, hiszen elveszi a fényt az alacsonyabb erdőszinteken lévő fiatal csemetéktől. Ráadásul a lomb nagy nitrogén-felhalmozódást eredményez, ami a ragadós galajhoz hasonló, nemkívánatos gyomnövények megjelenését eredményezi. A bálványfa allelopatikus hatása révén a fa gyökere, illetve a levelei továbbá képesek olyan biomarkerek kiválasztására, amelyek a környezetében lévő lágyszárú és fás szárú növények életfolyamataira negatív hatást gyakorolnak. A fagy sem állja a bálványfa útját, épp ellenkezőleg: serkenti a gyökérsarj-képzést. A bálványfa nemcsak az erdészeteknek, hanem a kerttulajdonosoknak is komoly problémát okoz: mivel szomszédos területekről könnyen és gyorsan szórja szét a magjait, széleskörű összefogás szükséges a visszaszorításához.

A magánerdő-gazdálkodók jellemzően kisebb területeken, de több tulajdonos szomszédságában gazdálkodnak. A magszóró bálványfák emiatt sokszor nem is a kezelésükben lévő területen állnak, ugyanakkor a megjelenő magoncáradat egy-egy véghasználatot követően milliós többletköltséget, és jelentős pluszmunkát okozhat. A bálványfa a háztáji állattartásban sem kívánatos: Magyarországon nincs olyan növényevő állat, ami elfogyasztaná az intenzív illat- és ízanyaggal rendelkező levelét vagy a kérgét.

A Pilisi Parkerdő Zrt. tapasztalatai szerint a bálványfa a lakosság körében, számos kertben is problémát jelent: bekúszik a veteményesekbe, vagy a kis parcellás kukoricákba. Eltávolítása nem csak többletmunkával jár, hanem a termény (pl. lucerna) minőségében is romlást eredményez. A Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei többek között Budapest, Bajna, Gödöllő, Ráckeve és Visegrád térségében kezeltek bálványfa-állományokat, ahol a lakosság kérte az erdész szakemberek segítségét.

Az inváziós fafajok között legveszélyesebbnek minősülő bálványfa ellen permetezéssel, sorozatos sarjkenéssel, vagy fainjektálással lehet védekezni. A sarjkenés esetében a vegyszert csepegésmentes kézi szerkezettel kenik rá a célnövényre, míg az injektálásnál a hatóanyagot közvetlenül a nagyobb átmérőjű fa törzsébe juttatják.

A Pilisi Parkerdő Zrt. – azon túl, hogy az általa kezelt, csaknem 65 ezer hektáros területen szoros figyelemmel követi és kezeli a bálványfa nem kívánatos szaporodását – minden évben részletesen tájékoztatja a területével határos önkormányzatokat erről a komoly problémáról. Az erdőgazdaságnak ezzel is az a célja, hogy a bálványfával és az ellene való védekezéssel kapcsolatos tudnivalók minél több csatornán, minél hatékonyabban juthassanak el a lakossághoz, valamint a magán- és a közterületek kezelőihez. Hogy egyre kisebb területe legyen a bálványfának, ahonnan biológiai inváziót „indíthatna”.

Parkerdő természetesen

AJÁNLJUK

LEGNÉPSZERŰBB BEJEGYZÉSEK