Kétéltű fajok védelme

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületen belül működő Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály 1993-ban alakult meg. Egyik legfontosabb célkitűzése, hogy feltérképezze Magyarország kétéltűinek és hüllőinek elterjedését, és ahol szükségessé válik, ott segítse fennmaradásukat. A programon belül időszakonként új területeket jelölnek ki, amelyek felmérésére különálló terv szerint, fokozott figyelmet fordítanak.

Az egyesület a 2009-2010-es év alatt a Pilist és a Visegrádi-hegységet választotta ki erre a célra. Első lépésként a Pilisi Parkerdő Zrt. erdészeitől és a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őreitől gyűjtötték össze a hegységben található kistavak listáját, majd két éven keresztül önkéntesek bevonásával járták végig a peterakóhelyeket és a pilisi erdők számos sarkát, hogy mindenhol feljegyezhessék a megtalált fajokat.

A felmérések eredményeként megállapítható, hogy a változatos élőhelyeknek köszönhetően a hegységben 20 kétéltű- és hüllőfaj telepedett meg. A békák és a gőték szaporodásához elengedhetetlenül szükségesek a csendes vizű tavak vagy lápok, azonban sokszor ezek a fajok megelégednek egy-egy mélyebb keréknyommal is. Kistavakban a Visegrádi-hegység és a Pilis igencsak bővelkedik, és széles skáláját nyújtja a peterakásra alkalmas vizeknek. Tavasszal gyakran találhatunk csupán szobaméretű dagonyákat, tömve az erdei béka petecsomóival, amelyekből tízezrével kelnek ki az ebihalak. A másik véglet az 50-100 méter hosszú zsombékos hegyvidéki lápok sora – köztük például a pilisszentlászlói János-tó –, amelyekben akár 7-8 békafaj, pettyes gőte, sőt mocsári teknős és vízisikló is előfordulhat.

A tavak fontos szerepet játszanak az erdők életében. A kétéltűek mellett rengeteg rovarfajnak adnak otthont, és éltető ivóvizet biztosítanak a nagyvadaknak. A gyorsfolyású vizek általában nem alkalmasak sem peterakásra, sem táplálkozó területnek. Kivétel a foltos szalamandra, ami elsősorban hűvös patakvölgyekben hozza világra utódait, lárvái forrásokban, kiszélesedő, apró öblökben nevelkednek.

Az erdőgazdaság a felmérések alapján, a „Parkerdő természetesen” program keretében kezdte meg a pilisi kistavak és vízfolyások élőhelyvédelmi szempontú rekonstrukcióját.

Ami a kétéltűek számára a víz, ugyanaz a gyíkoknak, siklóknak egy-egy száraz, napsütötte, gyepes lejtő. A Visegrádi-hegység és a Pilis délies kitettségű hegyoldalai, különösképpen a sziklás, sziklagyepes ormok, de sokszor még a földutak meredek rézsűi is kiváló napozóhelyek a fali vagy a zöld gyík számára. A sűrű, zárt erdőket csak kevés faj kedveli, de a tavaszi vonulás idején barna varangyok, erdei békák és gyepi békák tízezrei kelnek útra az avarban a petézőhelyek felé, majd térnek vissza erdei vadászterületeikre a nászidőszak végén.

A Visegrádi-hegységben egy fokozottan védett faj található, a pannon gyík, amely természetvédelmi értéke 250.000 Ft, így élőhelyeinek megtartása kiemelten fontos védelmi feladat.

A Pilisben és a Visegrádi-hegységben olyan kétéltű illetve hüllőfajokkal találkozhatunk, mint a:

  • foltos szalamandra
  • pettyes gőte
  • barna varangy
  • zöld varangy
  • sárgahasú unka
  • vöröshasú unka
  • zöld levelibéka
  • barna ásóbéka
  • erdei béka
  • gyepi béka
  • kecskebékák csoportja
  • mocsári teknős
  • zöld gyík
  • fali gyík
  • pannon gyík
  • lábatlangyík
  • vízisikló
  • kockás sikló
  • erdei sikló
  • rézsikló

Az egyes fajokról és magáról a programról bővebb információt letölthető kiadványunkban talál.

Pilisi kistavak

AJÁNLJUK

LEGNÉPSZERŰBB BEJEGYZÉSEK