Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészetének területére rendszeresen visszatérnek, és ott költenek is a fekete gólyák. A gólyaszülők 65-70 napos fiókanevelést követően engedik útjukra utódjaikat. A szakemberek gondoskodtak arról, hogy ne tűnjenek el végleg szem elől, miként arról is, hogy kirepülésük tudományos eredményekkel is szolgáljon: a Pilisi Parkerdő Zrt. erdészei a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival közösen, nyár elején gyűrűzik az újonnan kikelt fiókákat. A fiatal fekete gólyák a gyűrűzés során egyedi azonosítót kaptak, amelyek a megjelölt egyedek későbbi beazonosítását, illetve – lévén a fekete gólyák vonuló madarak – a vonulás nyomon követhetőségét szolgálják. A madárgyűrűzés nagy múltra visszatekintő kutatási módszer, amellyel nemcsak egyes madarak viselkedéséről és életútjáról kaphatunk pontosabb képet, hanem a szezonális vonulási útvonalak megismerése révén egy komplex, globális madártérkép is kirajzolódhat előttünk.
A fekete gólya igen érzékeny környezetének megváltozására, ezért egy esetleges fészekpusztulás esetén – amire az időjárás viszontagságai miatt volt már példa – a szakemberek „műfészket” készítenek, melyet pontosan az eredeti helyére tesznek vissza.
Az Európában fészkelő fekete gólyák – így a Pilis lakói is – Afrikában töltik a telet. Az általánosan megfigyelt vonulási „koreográfia” szerint augusztus tájékán rendeződnek csapatokba, és általában október elején tűnnek el teljesen a magyarországi, főleg vizes táplálkozóhelyekről, ahol a vonulás megkezdése előtt kis és nagy kócsagokkal, valamint szürke és kanalas gémekkel összeverődve halásznak, majd a Boszporuszon vagy a Gibraltári-szoroson keresztül hagyják el kontinensünket. Érdekesség, hogy a fekete gólyák eltérő korcsoportjai egymással nem keveredő csapatokban vonulnak.
A fekete gólyák visszatérő vendégnek számítanak a Pilisben, ami rendkívül pozitív visszaigazolás a térségben folyó természetközeli erdőgazdálkodás helyességére vonatkozóan, hiszen ennek a fokozottan védett fajnak különösen változatos flórájú és faunájú, sok természeti értéket hordozó erdőrészletre van szüksége a fészkeléshez.
A Visegrádi Erdészet területét ráadásul úgy tűnik nemcsak a fekete gólyák részesítik előnyben: 2017-ben ugyanis egy rétisas pár rakott fészket egy, a Dunától néhány kilométerre fekvő, háborítatlan völgyben és életerős utódoknak adtak életet.
A rétisas hazánkban fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 1 millió Ft. Igen sokféle élőhelyen előfordulhat, de táplálkozása miatt (halakat, madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket fogyaszt) elsősorban a magas fákkal benőtt, vizes területek vidékét kedveli. Magyarországon százas nagyságrendben fészkel. Ez a nagytestű, impozáns madár nagyon érzékeny az emberi zavarásra, kotlási időben csaknem 100 négyzetkilométernyi „saját” területet igényel. Ezért – a fekete gólyák fészkéhez hasonlatosan – a fészkelő hely nyugalmát a Visegrádi Erdészet szakemberei biztosították.
Az örökerdő-gazdálkodás eredményeként az erdőgazdaság által kezelt erdők számos fajnak adnak újra otthont: gondoljunk csak a Budai-hegységben néhány éve látott vadmacskára vagy a Budapest környéki erdőben megtelepedő aranysakálra, a Pilisi Parkerdőben burjánzó denevérfaunára, vagy a Visegrádi-hegységben és a Pilisben megtelepedő mocsári teknősre. Ahogyan ezek a fajok, úgy a rétisasok is az erdei ökoszisztéma fontos szereplői, ezért, és a minél nagyobb biodiverzitás érdekében a Pilisi Parkerdő Zrt. alapvető feladatának tartja, hogy a legnagyobb mértékben biztosítsa megtelepedésük és sikeres költésük feltételeit. A rétisas nagymértékben ragaszkodik a költőhelyéhez, a fészek környékének háborítatlansága esetén akár egy évtizedig is helyben maradnak, visszatérnek a párok.
