Vadászatról

Erdő

Fotó: Vígh Andrea

Hazánk mérsékelt övi lomberdei különleges, fajgazdag élőhelyek úgy növényekben, mint állatokban. Gondoljunk csak a főként tűlevelű fafajok alkotta egyhangúbb tajgára, az alacsony, cserjetermetű fafajokkal mozaikos tundrára, vagy a kopár, száraz mediterrán erdőkre. Hazánkban megtapasztalhatjuk az érzést, hogy óriások között járunk. A lombhullató fák, mint a tölgy, a bükk, a gyertyán, a kőrisek sok állatnak szolgálnak táplálékul. Olyan különleges „óriás” is él itt, mint a gímszarvas. A bika minden évben új agancsot „rak fel” az erdő adta táplálékot felhasználva. A nyáron még élő, növekvő, erekkel körbeszőtt, bársonyosan pelyhes csontképződmény őszre a dörzsöléstől simává, erőt kifejező koronává és veszélyes fegyverré válik. Majd – mivel viselőjét a mozgásban korlátozza, hiszen a fák törzsének ütközik – februárban lehullik a bika fejéről.

Csupán néhány fajt mutatunk be, melyek szerepelnek Fekete István vadászírásaiban:

1.Fácán (Phasianus colchicus)

Fotó: Lampert Zsolt

Összetéveszthetetlen más madárral. Európába betelepítették, valószínűleg a rómaiak. Vad állományai a Fekete-tenger keleti partvidékén élnek. Ha felzavarják szaggatott ka-kat ka-kat… hanggal riaszt. Vadászható faj.

2.Erdei szalonka (Scolopax rusticola)

Fotó: Ronald Slabke

Szeme a feje hátsó felén helyezkedik el, így hátrafelé többet lát, mint előre. Hosszú csőrével a nedves talajon kutat csigák, giliszták után. A mediterráneumban telel, hazánkban átvonul Észak-európai fészkelő területei felé, de vannak nálunk fészkelő párok is. Legkönnyebben március végén lehet megfigyelni alkonyati nászrepülésekor.

3.Vörös róka (Vulpes vulpes)

Fotó: Lampert Zsolt

Hazánkban gyakori ragadozó. Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja ki. Gyakran borzok elhagyott üregeiben telepedik meg. Főleg éjjel, de csendes, elhagyatott helyeken fényes nappal is vadászik. A róka a fiatal őztől a bogarakig minden állatra vadászik, de szívesen fogyaszt dögöt is. Fő táplálékai az egerek és pockok, de megfogja a mezei és üregi nyulat és az őzgidát is. Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészni. Gyakorta az ember közelébe húzódik némi ételhulladék reményében. A róka egész évben lőhető dúvadnak számít.

4.Vaddisznó (Sus scrofa)

Fotó: Lampert Zsolt

Tágtűrésű faj, szinte minden élőhelyen előfordul, ahol talál búvóhelyet, csak a nagy nyílt területeket kerüli. A legkedvezőbbek számára a nedves talajú lombos és elegyes erdők, ahol könnyen túrhat táplálék után, fontos számára a nagy őszi tölgy- és bükkmakktermés is.

Apró szemével gyengén lát, inkább hallására és rendkívül érzékeny orrára hagyatkozik. Ez utóbbival túr, amikor gerinctelenek (férgek, ízeltlábúak, stb.), illetve gumók, esetleg gombák után kutat. Csaknem korong alakú orrával fel tudja túrni a talajt, ugyanakkor meg is érzi, ha ott valami ehető akad. A túrással károkat okoz a mezőgazdasági területeken és az erdők felújításában. Egész évben vadászható.

5.Gímszarvas (Cervus elaphus)

Fotó: Lampert Zsolt

A vaddisznó mellett a legnagyobb testű hazai páros ujjú patás. Őshonos vad. A tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők lakója. A gímszarvasok napközben rendszerint védett helyen pihennek, és csak este indulnak táplálkozni. Legelő típusú faj, táplálékai a lágyszárú növények, de tavasszal a bokrokról és fákról a rügyeket és a lombot is elfogyasztja. Télen helyenként nagy károkat okoz, amikor a fák kérgét lehántja, hogy táplálékhoz jusson. Nagy gyomrában a nyers, rostokban gazdag táplálékot is képes megemészteni.

Szeptemberben hallhatjuk alkonyatkor és éjszaka a bikák mély, öblös hangját, ez a szarvasbőgés. A bőgés alapján a bikák információt szereznek egymás testi erejéről, elszántságáról és nem utolsó sorban pozíciójukról. A bőgés tehát már egyfajta versengés a bikák között a tehenekért. Vadászható.

6.Menyét (Mustela nivalis)

Fotó: Pixabay

Túlnyomórészt éjjel vadászó és általában magányos kisragadozó. A menyétfélék között ő a legapróbb, mindössze 15-26 cm hosszú és maximum 250 gramm. Mérete és világosabb színe alapján különíthető el a rokon nyesttől és nyuszttól. A hermelinre hasonlít a legjobban, de annál kisebb és hosszabb és a farka vége sosem fekete. Táplálékai elsősorban a pockok és egyéb egérfélék, de patkányok, vakondok, madarak, tojások és üregi nyulak is vannak az étlapján. Karcsú, hosszúkás testalakja is arra utal, hogy pocokvadászatra specializálódott. Egészen szűk helyre is be tudja préselni magát, így járataikba is követi a mezei pockokat, hogy ott megfogja őket. Ellenségei a ragadozó madarak, baglyok, a róka és a hermelin.  Védett.

Hallgasd meg, mit mesélt magáról Fekete István!

„… a lelkembe belenézhetnek az írásaimon keresztül!” (Rádióinterjú, 1967) Hallgasd meg itt!

Fotó: Ronald Slabke

„A kertekben hűvös, alig érezhető illata szállt a bimbóknak. [] Az erdőkben csupán a feketerigó énekelt, vagy fácánkakasok szálltak nagy zajjal alvófájukra. [] És ekkor bagolyröptű madár repült végig a fiatalos felett.

Psz… pssz… kvarr… korr… mondta, aztán utánavágódott egy másiknak, és kergetőzve, játszva tűntek el a mélyülő homályban.

A szalonkák nászrepülése volt ez, mert a hosszú csőrű vándor is megérkezett. Megérkezett, máról holnapra szerelmes lett nagyon, itt maradt pár napig, hogy dorombolva apró csigákat, gilisztákat fúrjon ki a földből, és tovaszállt az északi nagy, mocsaras erdők felé, hogy lerakja tojásait.” (Kele, 1955)

Fotó: Vajda Bertalan

Öt kisróka játszik anyai felügyelet alatt. Mozdulataik puhák, mint a hajlós ágé, és szemeik ravaszul csillognak, amint a másik mozdulatait lesik [] Öreg rókavár ez, számtalan kijárással. A kölykök bebújnak egy-egy lyukon, és a legváratlanabb helyeken jönnek elő. Kergetik egymást, és szinte összeráncolják a homlokukat, hogy melyik lyukon bújik ki az üldözött. Az persze éppen a háta mögött jön ki a leselkedőnek és elkapja a farkát. [] Kezem csigalassan csúszik a messzelátó felé, és amikor a szememhez akarom emelni, alig hallhatóan nekikoccan a kabátgombomnak. A hat róka abban a pillanatban, mintha egy láthatatlan erő beszippantotta volna a lyukba. Ha nem erdőben lennék, most hahotázva kellene nevetnem! Két kisróka ugyanis a nagy igyekezetben egy lyukba rohant, és megszorultak. Félig a lyukban, félig kint.” (Vadászok: 1938. június)

Vadászírásaiban Fekete István sokat foglalkozik a rókával. Egyetért a síró nyúl hangját utánzó sípos behívással, illetve a fácános és a majorság közelében való vadászatával, hiszen: „Annyi bűn mindig terheli értékes bundáját, hogy a szűcshöz kerüljön. [] A puska, a verem, a csapóvas szinte apostoli eszközök szegény ravazdi barátunk elvesztésében, de a hurok, a gáz, a füst, a méreg azt hiszem nyugodtan emberien galád eszközöknek mondhatóak” – írja.

Az elesettet, gyengét, beteget, sebzettet mindenesetre megöli, de azokat nem ő ítélte halálra, hanem a körülmények, s a rókának kötelessége ezeket elpusztítani, mert azért van! Ahol róka jár, ott nincs beteg vad… A Természet nem baromfiudvar, amit szentimentális háziasszonyok irányítanak. A Természet: millió élet csodálatosan kiegyensúlyozott gyönyörű csatája az életért, s ebben a rókának is megvan a maga elvitathatatlan helye és kötelessége.” (Vadászok: A róka, 1939 körül) A vadász feladata a természetben sokszor hasonlít a rókáéhoz, hiszen a beteg, kiöregedett állatokat válogatja ki az állományból.

Fotó: Szentpéteri Sándor

Mint egy kis mozdony zúgott el mellettem, és agancsa a füle mögött magasan kilátszott. Uramisten, micsoda agancs! Jól láttam hiszen nem volt tőlem tíz lépésre sem , ideális formáját, gyöngyözését és vastagságát. [] kellenek az ilyen bakok. Kell, hogy az erdő egy-egy vadja felett az elérhetetlenség ködje szálljon, mert ha mindent elérnénk, miért járnánk az erdőket? Miről szőnénk álmainkat és mit mesélnénk el fiainknak? Amelyiknek agancsa a falon függ: azt megmutatjuk. De amelyik odakünn maradt, az lesz majd a téma az öregség hamuba hulló estéin.“ (Vadászok: Eső után, 1934)

Tudtad miért bőgéstől hangos kora ősszel az erdő?

Szeptemberben hallhatjuk alkonyatkor és éjszaka a gímszarvas bikák mély, öblös hangját, ez a szarvasbőgés. A bőgés alapján a bikák információt szereznek egymás testi erejéről, elszántságáról és nem utolsó sorban pozíciójukról. A bőgés tehát már egyfajta versengés a bikák között a tehenekért.

Miért szükséges vadászni?

Fotó: Lampert Zsolt

Ha nem vadásznánk, akkor csak nagyon nehezen tudna megújulni természetes úton az erdő! Az őz és a szarvas a vezérhajtások és rügyek rágásával, agancstisztításkor a fák dörzsölésével, a vaddisznó a makk felszedésével és a talaj feltúrásával nehezíti a fiatal fák növekedését. Az őz és a szarvas keményebb teleken a fák kérgét is lehántja fogával, hogy némi táplálékhoz jusson. Ezekhez „joguk van“ hiszen az erdő részei, de a túlszaporodást ma már az ember szabályozza, hiszen hiányzik a csúcsragadozó. A budai erdőkben nem találunk medvét, farkast, ám vadmacskával már találkoztunk, illetve a fent említett nagyvadfajok is jelen vannak a szarvasok kivételével.

A zöldhulladék sem az erdőbe való…

Ami nekünk hulladék, az a vadnak értékes élelem. Mégse etessük őket! A vaddisznó, a róka, a nyest a könnyebben beszerezhető táplálék miatt látogatja a lakott területet, nem kevés kellemetlenséget okozva. Vonzza őket pl. egy kültéri kuka, vagy a kerti nyesedék, hulladék, amiben csigát, gilisztát találnak. Vigyük magunkkal haza a kirándulásról is a szemetünket, hiszen ez is táplálékul szolgálhat! A szálas takarmánnyal feltöltött erdei vadetetők segítenek a vadnak a tél átvészelésében, a szórók pedig vadászati célokat szolgálnak.

Erdőben kutyával, felelősséggel!

Jó kikapcsolódás az erdőbe kutyánkkal menni, ha pórázon tartjuk kedvencünket. Ha azonban engedetlen az eb, nincs pórázon és szimatot fog a vad után, elveszíthetjük szem elől. Egy malacait féltő vaddisznó így könnyen megsebezheti a kutyát, de akár minket is, ha hozzánk menekül négylábú barátunk.

Megismered az állatokat? 

Hallgasd meg a hangjukat! Segítségként odaírtuk a neveket, amit Fekete István adott nekik! Vajon milyen életközösséghez tartoznak? 

 Megoldások

  1. Kakat

2.

3. Karak

4.

5.

6. Csirik

AJÁNLJUK

LEGNÉPSZERŰBB BEJEGYZÉSEK

A weboldal sütiket használ, hogy még jobb felhasználói élményt kínálhassunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás