Erdő
Hazánk mérsékelt övi lomberdei különleges, fajgazdag élőhelyek úgy növényekben, mint állatokban. Gondoljunk csak a főként tűlevelű fafajok alkotta egyhangúbb tajgára, az alacsony, cserjetermetű fafajokkal mozaikos tundrára, vagy a kopár, száraz mediterrán erdőkre. Hazánkban megtapasztalhatjuk az érzést, hogy óriások között járunk. A lombhullató fák, mint a tölgy, a bükk, a gyertyán, a kőrisek sok állatnak szolgálnak táplálékul. Olyan különleges „óriás” is él itt, mint a gímszarvas. A bika minden évben új agancsot „rak fel” az erdő adta táplálékot felhasználva. A nyáron még élő, növekvő, erekkel körbeszőtt, bársonyosan pelyhes csontképződmény őszre a dörzsöléstől simává, erőt kifejező koronává és veszélyes fegyverré válik. Majd – mivel viselőjét a mozgásban korlátozza, hiszen a fák törzsének ütközik – februárban lehullik a bika fejéről.
Csupán néhány fajt mutatunk be, melyek szerepelnek Fekete István vadászírásaiban:
1.Fácán (Phasianus colchicus)
Összetéveszthetetlen más madárral. Európába betelepítették, valószínűleg a rómaiak. Vad állományai a Fekete-tenger keleti partvidékén élnek. Ha felzavarják szaggatott ka-kat ka-kat… hanggal riaszt. Vadászható faj.
2.Erdei szalonka (Scolopax rusticola)
Szeme a feje hátsó felén helyezkedik el, így hátrafelé többet lát, mint előre. Hosszú csőrével a nedves talajon kutat csigák, giliszták után. A mediterráneumban telel, hazánkban átvonul Észak-európai fészkelő területei felé, de vannak nálunk fészkelő párok is. Legkönnyebben március végén lehet megfigyelni alkonyati nászrepülésekor.
3.Vörös róka (Vulpes vulpes)
Hazánkban gyakori ragadozó. Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja ki. Gyakran borzok elhagyott üregeiben telepedik meg. Főleg éjjel, de csendes, elhagyatott helyeken fényes nappal is vadászik. A róka a fiatal őztől a bogarakig minden állatra vadászik, de szívesen fogyaszt dögöt is. Fő táplálékai az egerek és pockok, de megfogja a mezei és üregi nyulat és az őzgidát is. Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészni. Gyakorta az ember közelébe húzódik némi ételhulladék reményében. A róka egész évben lőhető dúvadnak számít.
4.Vaddisznó (Sus scrofa)
Tágtűrésű faj, szinte minden élőhelyen előfordul, ahol talál búvóhelyet, csak a nagy nyílt területeket kerüli. A legkedvezőbbek számára a nedves talajú lombos és elegyes erdők, ahol könnyen túrhat táplálék után, fontos számára a nagy őszi tölgy- és bükkmakktermés is.
Apró szemével gyengén lát, inkább hallására és rendkívül érzékeny orrára hagyatkozik. Ez utóbbival túr, amikor gerinctelenek (férgek, ízeltlábúak, stb.), illetve gumók, esetleg gombák után kutat. Csaknem korong alakú orrával fel tudja túrni a talajt, ugyanakkor meg is érzi, ha ott valami ehető akad. A túrással károkat okoz a mezőgazdasági területeken és az erdők felújításában. Egész évben vadászható.
5.Gímszarvas (Cervus elaphus)
A vaddisznó mellett a legnagyobb testű hazai páros ujjú patás. Őshonos vad. A tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők lakója. A gímszarvasok napközben rendszerint védett helyen pihennek, és csak este indulnak táplálkozni. Legelő típusú faj, táplálékai a lágyszárú növények, de tavasszal a bokrokról és fákról a rügyeket és a lombot is elfogyasztja. Télen helyenként nagy károkat okoz, amikor a fák kérgét lehántja, hogy táplálékhoz jusson. Nagy gyomrában a nyers, rostokban gazdag táplálékot is képes megemészteni.
Szeptemberben hallhatjuk alkonyatkor és éjszaka a bikák mély, öblös hangját, ez a szarvasbőgés. A bőgés alapján a bikák információt szereznek egymás testi erejéről, elszántságáról és nem utolsó sorban pozíciójukról. A bőgés tehát már egyfajta versengés a bikák között a tehenekért. Vadászható.
6.Menyét (Mustela nivalis)
Túlnyomórészt éjjel vadászó és általában magányos kisragadozó. A menyétfélék között ő a legapróbb, mindössze 15-26 cm hosszú és maximum 250 gramm. Mérete és világosabb színe alapján különíthető el a rokon nyesttől és nyuszttól. A hermelinre hasonlít a legjobban, de annál kisebb és hosszabb és a farka vége sosem fekete. Táplálékai elsősorban a pockok és egyéb egérfélék, de patkányok, vakondok, madarak, tojások és üregi nyulak is vannak az étlapján. Karcsú, hosszúkás testalakja is arra utal, hogy pocokvadászatra specializálódott. Egészen szűk helyre is be tudja préselni magát, így járataikba is követi a mezei pockokat, hogy ott megfogja őket. Ellenségei a ragadozó madarak, baglyok, a róka és a hermelin. Védett.