Rejtőzködő ritkaságok a Visegrádi-hegységben

1242

A Visegrádi-hegység számos természeti értéket rejt. Sorozatunkban különleges, védett növény- vagy állatfajokat mutatunk be, amelyek csak ritkán kerülnek az avatatlan szem elé. Ezúttal a kornistárnics mutatkozik be.

A Visegrádi-hegység páratlan növényföldrajzi adottságokkal bír. A Kárpát-medence belső területeit – így Magyarország nagy részét is – lefedő Pannonicum flóratartomány különlegessége, hogy mediterrán, kontinentális, sőt, szubatlanti fajok is megtalálhatók benne, de a Visegrádi-hegység ezen belül is speciális: itt három különböző eredetű flóra (az illír–kelet-alpesi, a kárpáti-dacikus és a pontusi származású pusztai) elemei találkoznak és keverednek. Ebben a legfontosabb introgressziós zónában éri el elterjedésének nyugati határát több kárpáti és kontinentális faj, számos szubmediterrán faj pedig az északit.

Egy ilyen botanikai különlegességünk a nyúlánk szárú, sötétlila színű kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), amelyet 2018-ban az Év vadvirágának választottak. Hazánkban a tárnicsfélék családjában 4 nemzetség 10 faja fordul elő, közülük 7 faj áll természetvédelmi oltalom alatt. A latin név alapján a tárnicsokat gyakran enciánnak is mondjuk; legtöbb fajuk sajátos virágszínéből származik az enciánkék megnevezés, de piros, sárga és fehér virágúak is előfordulnak.

Gyógyító ereje évezredek óta ismert, hatékonyan alkalmazták a tüdőbetegségek kezelésére. Tudományos elnevezése (pneumo görögül tüdőt jelent) és népi neve (tüdőtárnics) is erre utal. Régebben gyökerét a tüdőbaj (pneumónia) gyógyítására gyűjtötték, de ez ritkasága és védett státusza miatt megszűnt. Természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

Az aktív természetvédelmi kezelésnek köszönhetően virít a kornistárnics októberben a Visegrádi-hegység egyes rétjein

A faj Európa nagy részén előfordul, elterjedési területe Szibériáig húzódik. Termőhelyeinek változása, a csapadék- és talajvízviszonyok átalakulása miatt állománya csökken, ezért több országban védetté nyilvánították. Elsősorban élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti: a rossz időben végzett kaszálás a faj generatív szaporodását veti vissza, a kaszálás elmaradásával viszont az élőhelyei alakulnak át (például cserjésedés), és ezért szorul vissza.

„Éppen ezért a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen dolgoztunk ki kezelési tervet az optimális kaszálás időpontjának megválasztására a Pilisi Parkerdő Zrt. Visegrádi Erdészetének egyes kaszálóira a faj megőrzése érdekében” – mondta el Némedy Zoltán erdészetvezető. Ennek eredményeképpen októberben a Visegrádi-hegység egyes rétjein szép számban virított ez a botanikai ritkaság. Hosszútávú megőrzése sok esetben csak aktív természetvédelmi beavatkozásokkal valósítható meg, de ennek köszönhetően a hazai populáció stabilnak mondható.