Október 12-én, a bőgési időszak lezárultával – más erdőgazdaságokhoz hasonlóan – a Pilisi Parkerdőnél is megtartották a hagyományos trófeaszemlét a Budakeszi Arborétumban. Az eddig az időpontig lebírált agancsok alapján az idei év átlagos eredményei (9,2 év átlagos életkor és 6,4 kilogrammos átlagos trófeasúly) kiemelkedőnek számítanak. Az eseményen nagy hangsúlyt kapott a Pilisi Parkerdőre különösen jellemző természetközeli vadgazdálkodás, mely a társaság által kezelt erdők speciális helyzetéből, közjóléti jellegéből fakad.
Az idei szavasbőgési időszak a Pilisi Parkerdőben
Az éves trófeabírálat mindig jó alkalom, hogy egy vadgazdálkodással (is) foglalkozó társaság számot vessen tevékenységével. A Pilisi Parkerdőben évente terítékre kerülő hétezer-hétezerötszáz nagyvadból általában 1200-1300 a gímszarvas – ebből 250-300 példány a gímbika. Ez utóbb több mint felét az augusztus vége és október közepe közötti bőgési időszakban ejtik el.
A bőgési időszakban eddig 169 bikát ejtettek, ebből eddig 132 darab került bírálatra. Nyolcvanöt trófea kapott érmes (ebből hét darab arany, huszonnyolc ezüst és ötven darab bronz) minősítést. Az átlagos életkor 9,2 év, az átlagos trófeasúly 6,4 kilogramm volt – mindkettő kiemelkedő eredményt jelet az elmúlt évek átlagaihoz képest, ezek a mutatók az élőhely megfelelő állapotát is jelzik.
A Pilisi Parkerdő természetközeli vadgazdálkodása
A Pilisi Parkerdő Zrt. nyolcvankétezer hektáron, öt vadászterületen végez vadgazdálkodási tevékenységet, melynek legfőbb célja, hogy a vadállomány nagyságát a legfőbb élőhelyül szolgáló erdők tűrőképességének megfelelően beszabályozza és azok hosszútávú állapotjavulását szolgálja. Ez az öt vadászterület három nagy vadgazdálkodási tájegységhez (Dunazugi tájegység, Pest-síksági tájegység, Börzsöny-Gödöllői tájegység) tartozik.
A társaság által kezelt területek sajátossága, hogy igen magas, több mint hetvenöt százalékos a védett (természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve Natura 2000) területek aránya. Emellett a főváros és agglomerációjának közelsége, az ott lakó hárommillió ember igényei miatt a Pilisi Parkerdő működésében nagy hangsúlyt kap az erdők közjóléti szerepe.
Mindezek miatt a társaság erdőgazdálkodásában általános a nagy vágásterületeket kerülő, a kerítés nélküli erdőfelújításokat, valamint a folyamatos erdőborítást lehetővé tevő módszerek alkalmazása. Ezt elsősorban alacsony vadsűrűséggel, természetközeli vadgazdálkodással lehet biztosítani. Minderről Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese beszélt az eseményen.
A természetközeli vadgazdálkodás a nagyvadállományt az erdei életközösség alkotórészeként, holisztikusan szemléli. Elsődleges szempontja a komplex erdei ökoszisztéma állapota. Ez a vadgazdálkodási mód igyekszik visszavezetni a vadállományt a természetközeli állapotokhoz: célja olyan vadállomány kialakítása, melynek téli táplálékszükséglete megfelel az élőhely tűrőképességének, ezáltal különleges intézkedések, például külön takarmányozás, vadkárelhárító kerítések nélkül is a termőhelynek megfelelő és stabil elegyes erdők tarthatók fenn.
„A többéves adatsorokat vizsgálva az tapasztaljuk, hogy az állománysűrűség csökkentésére való törekvés, és részben ennek köszönhetően a többkorú, sok fafajú, a különböző szintekben és újulatban gazdagabb erdőállományok kialakulása egyértelműen hozzájárul a vad kondíciójának javulásához, melyek az agancsméretek finom növekedésében is érezhetőek” – tette hozzá Csépányi Péter. „Az alacsonyabb vadsűrűség és a megfelelő ivararány következtében bár rövidebb a bőgés, nehezebb a vadászat, de a gímszarvas bikák jobb kondícióban kezdik meg a téli időszakot, ennek pedig általános hatása, hogy jobban át is vészelik, így a következő évben jobb feltételekkel kezdhetik az agancsfelrakási időszakot.”
Pilisi Parkerdő természetközeli vadgazdálkodásának elsődleges célja tehát az erdei ökoszisztéma működőképességének támogatása, nem a mennyiségi, hanem a minőségi vadállomány fenntartása, mesterséges takarmányozás helyett pedig a vadon élő állatok számára természetes táplálékot biztosító, gazdag, fajokban sokszínű, megújulni képes élőhelyek kialakítása. Mindezek fontos eszköze a szisztematikus vadhatás-monitoring a vadállomány környezetre gyakorolt hatásának folyamatos felülvizsgálata érdekében.
Klímaváltozás és vadgazdálkodás
Mindez kiemelt jelentőségű az elmúlt években fokozottan tapasztalható átlaghőmérséklet-emelkedés, illetve intenzív aszályos időszakok során. „A magasabb hőmérséklet, a kevesebb csapadék, a hosszú aszályos időszak nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a folyamatban lévő erdőfelújításokban is jelentős károkat okozott” – figyelmeztetett Csépányi Péter.
Ebben a helyzetben a vadászat jelentősége túlnő a hagyományos kereteken. Különösen fontossá válik a vadhatásból levezetett következtetések kiértékelése, az erdőökológiai és vadbiológiai szempontok érvényesülése. És hasonlóképp fontos az ezekkel összhangban megállapított vadászati idények és módszerek, erdészet és vadászat közös felelősségvállalása, hogy a vadállomány jövőjét is jelentő erdők megfelelő egészségi és minőségi állapotban, sikeresen alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz.
