Örökerdők

A Pilisszentlélek és Pilisszentkereszt között fekvő Mexikó-pusztán 1999 óta Pro Silva elveken alapuló, hosszú távú üzemi kísérlet folyik. A kutatások célja az örökerdő-gazdálkodás ökonómiai elemzése, illetve olyan gyakorlati erdőművelési módszerek bemutatása, amelyek a hazai viszonyoknak mind erdőművelési, mind természetvédelmi és közjóléti, társadalmi szempontból is megfelelnek.

Az erdőrészt a Pro Silva Hungaria Egyesület 2001-ben az ország első Pro Silva Bemutató Területévé (PSB) minősítette.

A munkát az erdészeti hatóság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei is támogatják.

A bemutató területet évente száznál is több hazai és külföldi erdész és természetvédelmi szakember keresi fel, hogy vezetett programok során tanulmányozza a folyamatos erdőborítást biztosító, készletgondozó gazdálkodás lehetőségeit.

Az erdei ökoszisztéma egyes elemei általában olyan összehangolt rendszert alkotnak, amelyek önmagukban nem őrizhetők meg. Az erdő hosszabb távon csak teljes és működőképes rendszer formájában tartható fenn. Ezért elvként kell elfogadni, hogy az erdei talajok, a vegetáció, az állatvilág, a különböző élőhelyek és természeti értékek egy olyan összefüggő rendszert alkotnak, amelyek egy folyton változó, de egységes egésznek tekinthetőek. Ezt a holisztikus megközelítést nem elég megérteni, hanem olyan erdőgazdálkodási módszereket kell alkalmazni, amelyek fenti alapelv szerint kevésbé akadályozzák erdeink ökoszisztémájának működőképességét.

A Mexikó-pusztai Pro Silva Bemutató Területről letölthető kiadványunkból tudhat meg még többet.

A Pilis-hegyen az első szálalóvágást 1998-ban, a szálalóvágások üzemi méretű alkalmazását pedig 2002-ben kezdtük meg. Elképzelésünk, hogy a természeti (felszíni és felszín alatti) értékekben gazdag Pilis-hegyen folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő-gazdálkodást vezessünk be, amely fokozottabban védi az erdei ökoszisztémát. A Pilis-hegyen található erdőrezervátum körül így mintegy 2000 hektárnyi örökerdő képez védőzónát.

2005-ben, miután lehetővé vált a szálalóerdő üzemmód és a szálalás rögzítése az üzemtervben, a területen megkezdtük a szálalás bevezetését.

A Pilisszentkereszti Erdészet területén lévő egészséges, elegyes, őshonos gyertyános-bükkösök, gyertyános-tölgyesek, és a helyenként kialakult átmeneti típusok kezeléséhez a koncepció egy olyan utat mutat, amely későbbiekben nagyobb erdőterületeken válik meghatározóvá, és amely összhangban van azokkal az elvárásokkal, amelyeket a társadalom fogalmaz meg a mai erdőgazdálkodással szemben termelési, védelmi és közjóléti oldalról egyaránt.

A Pilis-tetői örökerdőkről letölthető kiadványunkban olvashat részletesen.

A Budapesti Erdészetnél a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodásra korábbi évtizedekben is voltak példák, azonban a folyamat 2008-ban kezdődött meg nagyobb méretekben. Az erdészet ekkor indította meg a Hárs-hegyen és közvetlen térségében a szálalóerdők kialakítását. E területek különlegessége, hogy fényigényes kocsánytalan tölgyes, elegyes lombos erdőkben kezdődött meg az örökerdő-gazdálkodás.

A módszer bevezetésének indokai ezen a területen rendkívül sokrétűek. A Budai-hegység az ország turisztikai, közjóléti szempontból egyik leglátogatottabb területe. A parkerdei, közjóléti funkciót a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás segíti leginkább. Az erdőtársulások e területen változatosak, elsősorban a gyertyános-kocsánytalan tölgyeseket és cseres-kocsánytalan tölgyeseket találhatunk itt, azonban foltokban a bükk is jelen van. A Hárs-hegyen kialakított örökerdő tömbben – a bükk elhanyagolható elegyaránya miatt, – a kocsánytalan tölgy és az egyéb kemény lombos fafajok kezelése került középpontba. Itt találhatók olyan foltok, ahol az örökerdő szerkezet már gyakorlatilag kialakult, és melyben a kocsánytalan tölgy csoportos-lékes megjelenése nemcsak az újulatban, hanem 8-15 cm átmérőjű fiatal fák kis csoportjaiban is megfigyelhető.

A Budakeszi Erdészet területén a Szénások hegycsoportjának térségében alakítottunk ki örökerdő tömböket az erdészeti hatóság és a természetvédelem szakembereinek közreműködésével 2006-ban. Ezeken a területeken az állandó borítottság nemcsak erdőgazdálkodási, hanem közjóléti és természetvédelmi érdek is. A Szénásokon található hazánk két Európai Diplomás területe közül az egyik.

A Budai-hegységben a Budapesti és a Budakeszi Erdészet területén szálaló üzemmódban lévő örökerdők területe jelenleg összesen 1279 hektár, amelynek fafajösszetételét a térségre jellemző tölgy, cser, gyertyán, és bükk alkotja, de az egyéb nemes kemény lombos fafajok (juharok, kőrisek, madárcseresznye) is jelen vannak. Ezeken a területeken a fafajösszetételben a bükk és a nemes keménylombos fafajok arányának óvatos növekedésére lehet számítani a gyertyán, csertölgy rovására. A beavatkozások visszatérési ideje 5 év, ezért az örökerdő tömböt 5 egységre osztottuk fel. További előrelépést jelent az átalakító üzemmódú (4.100 hektár) és a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú (3.038 hektár) területek nagysága, így ebben a térségben a folyamatos erdőborítással kezelt területek aránya meghaladja a 65%-ot.

Bővebben olvashat a Budai-hegység örökerdeiben folyó tölgygazdálkodásról letölthető kiadványunkban.

A Bajnai Erdészet szálaló üzemmódban lévő területei a Gerecse délkeleti térségében, Bajót, Héreg és nagyobbrészt Nyergesújfalu községhatárban terülnek el összesen 297 hektáron. E területeken a kijelölt szálalóerdőkben zömmel gyertyános-bükkösökkel találkozhatunk.

Az egyik szálalótömb szomszédságában helyezkedik el térség turisztikai szempontból is nevezetes történelmi emlékhelye, Pusztamarót, amely az utóbbi időben egyre nagyobb látogatottságnak örvend.

Különleges termőhelyi viszonyok között is fontos szerepe van a folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelésnek. A Gödöllői-dombságot mérsékelten meleg, száraz, aszályos klíma jellemzi. Az évi átlagcsapadékot tekintve (536 mm) a Parkerdő egyik legkedvezőtlenebb adottságokkal rendelkező egysége a Valkói Erdészet. Az itteni erdőfelújításokat rendkívül megnehezíti az aszály és a cserebogár pajor fertőzöttség. A homoktalajok helyenként annyi pajort tartalmaznak, hogy képesek a mesterséges erdősítéseket, de néha még a természetes újulatot is megsemmisíteni. Ezért rendkívül érdekesek az örökerdő elvek fokozatos bevezetésének tapasztalatai.

A cseres erdőrészletben végzett elnyújtott (csoportos-lékes) természetes felújítás a száraz, szélsőséges termőhelyi körülmények között is szép eredményt mutat. Igaz, hogy az újulatot hamarabb fel kell szabadítani a száraz vízgazdálkodású talajokon, de a kisebb lékek kialakulása révén az erdő felújulása jól működik. A természetes újulat a kisebb-nagyobb lékekkel tarkított, alacsonyabb záródású felső szint védelmében nagyobb biztonságot élvez az előbb felsorolt veszélyekkel szemben, mint egy felújítóvágás végvágása után. Tanulságos, hogy miként csökkenti a kockázatokat az örökerdő-gazdálkodás alapelveinek részbeni alkalmazása is.

A 2010-től érvényes erdőtervben a Valkói Erdészetnél 519 hektáron átalakító üzemmódú, 361 hektáron faanyagtermelést nem szolgáló területet, a Gödöllői Erdészetnél 54 hektár szálaló, 283 hektár átalakító és 69 hektár faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú területet alakítottunk ki. Így a Gödöllői-dombságban is jelentős területen, közel 1300 hektáron biztosított a folyamatos erdőborítás.

Az örökerdő-gazdálkodásról többet is megtudhat letölthető kiadványunkból.

A Ráckevei Erdészetnél a 2007-es üzemterv elkészültével 211 hektáron indult el az örökerdő-gazdálkodás bevezetése, jellemzően a Csepel-sziget déli részén Makád, és a Duna-Tisza-közi hátságon elhelyezkedő Ócsa községhatárában. A szálalóerdő kezelés bevezetését Makád községhatárban elsősorban tölgy-kőris-szil ligeterdőkben, Ócsa községhatárban középkorú, mageredetű magyar kőrises égerlápokon kezdeményeztük. A bevezetés célja, hogy síkvidéki vizes élőhelyek mentén kialakult ritka és értékes erdőtípusokban is természetesebb erdőgazdálkodási módokat honosítsunk meg. E termőhelyeken általános negatív tapasztalat az invazív fafajok (zöldjuhar, amerikai kőris, nyugati ostorfa) folyamatos betelepülése. A rendszeresen visszatérő szálalás során az idegenhonos fajok terjedését biztonságosan meg lehet akadályozni a már 8-10 cm-es vastagságot elért egyedek kivágásával. Ennek következtében termőképes kort elsősorban az őshonos és nem az invazív fafajok érnek el.

A szálaló üzemmódban lévő erdők fafajösszetételét kocsányos tölgy, egyéb nemes kemény lomb (elsősorban magyar kőris), hazai nyárak, fűz és egyéb lágy lombos fajok (éger, hárs) alkotják, a középkorú állományok túlsúlya meghatározó.

A terület termőhelyi viszonyai változatosak. Az Ócsa és Dabas térségében lévő szálalótömbök a Duna-Tisza-közi hátság északi részében helyezkednek el. 2010-ben egy területátrendezés miatt az ócsai területek a kikerültek a Ráckevei Erdészet vagyonkezeléséből, így a szálalóerdők jelenlegi területe 91 hektárra csökkent. A kezdeti próbálkozások jó tapasztalatokkal bíztatnak, azonban e területek vannak leginkább kitéve a termőhelyi változások okozta problémáknak és az inváziós növényfajok támadásának.

Az örökerdő-gazdálkodásról bővebben olvashat letölthető kiadványunkban.