Parasztudvar vagy majorság
A kultúrnövények és a háziállatok is fontosak lehetnek a vadon élő fajok számára. Legjobb példa erre a füsti fecske, ami kifejezetten istállókban szeret fészkelni. A háziállatokhoz kötődő legyeket, szúnyogokat és rovarokat zsákmányolja csodálatos fürgeséggel. A gólya szintén a falvakban, tanyákon keresi fel minden évben ugyanazt a fészket. A legelő állatok a magas fű lerágásával a védett lágyszárúak élőhelyét is fenntartják, így természetvédelmi célokat is szolgálhatnak.
Néhány háziállat és madárfaj, ami a majorság környékén előfordulhat:
1.Házi ló (Equs caballus)
„Bogáncs (a puli) ettől kezdve érezte, hogy nyugodtan járkálhat a póni hasa alatt, vagy felülhet a hátára, Bubi azzal se törődik. Bubi csak a hasával tett kivételt és a legyekkel. Hasát módfelett szerette, s a böglyöket módfelett utálta. Egyébként jóindulatú közönnyel nézte a világot, amiről érezte, hogy olyan, amilyen. Nem tiltakozott, ha jelenete következett a porondon, amikor Lojzi villanykörtéket lődözött a hátáról, és nem bújt ki a bőréből, mikor levették hátáról a nyerget.” (Fekete István: Bogáncs)
2.Vándorpatkány (Rattus norvegicus)
Az író Kiz-nek nevezi a patkányt.
„Csám tegnap este sem ette meg a daráját, és a vályúban három süldő patkány torkoskodott. Hu szeme megvillant a gyönyörűségtől meg az éhségtől, aztán ráereszkedett a legnagyobbra. Valami kis nyekergés hallatszott, aztán Hu az ól tetején megreggelizett.
– Köszönöm – reppent vissza a pajtába -, Kiz nem volt nagy, de azért jóllaktam. Ezt is Csámnak köszönhetem.” (Fekete István: Kele)
Eredetileg a vándorpatkány nem volt honos Európában, de jelenleg hazánkban is a leggyakoribb patkányfaj. Jó úszó. A nagycsaládon belül szigorú társadalmi hierarchia alakul ki közöttük, az elfoglalt helyért időnként küzdelmek folynak. Jó úszó. Mindenevő, súlyos károkat okoz az élelmiszerkészletekben, és betegségeket is terjeszt. Ragadozói a nagy testű ragadozó madarak.
3.Házityúk (Gallus gallus domesticus)
Fekete István Kurrinak nevezi a kakast, Katának a tyúkot.
„A kakas szeme elsötétült a haragtól. Szárnyával éktelen dühvel seperte a havas földet, fejét lehajtotta, mintha keresne valamit, aztán felkapta.
– Kuri-r-ruru, én vagyok a bátor, én őrzöm az udvart, én vagyok az úr… az úr… a nagy úr, ku-re-ri-ruu!!” (Fekete István: Kele)
4.Szarvasmarha (Bos taurus)
A tehenet Fekete István Mu-nak, borját Bu-nak nevezi.
„- Borjazik a tehén! […]
– Ó, hát megvagy böccikém?! – és Ágnes is úgy megkönnyebbült, akárcsak Mu, aki hol maga elé nézett elkínzottan, szelíden, hol visszanézett, és csendesen bőgött:
– Adjátok már ide, miért nem adjátok ide? […]
Bu még félig eszméletlenül pislogott, de szemében már ugyanaz a szelíd nyugalom fénylett, mint anyjáéban. Csodálatos világ volt ez idekünt mindenképpen. Orrán ismeretlen ízekkel és szagokkal tódult be a levegő, a szalma enyhén meleg volt, de kemény […]
– A kis Bu szép – csóválta farkát Vahúr -, és nagy. Nem is értem…” (Fekete István: Kele)
5.Házi veréb (Passer domesticus)
Kistermetű, zömök énekesmadár. A mezei verébbel ellentétben a feje szürkés. A mezei veréb feje vörösesbarna, és kisebb a házi verébnél.
Az is lehet, hogy Fekete István Csurinak a mezei verebet nevezte, hiszen neki van egy jellegzetes, vidám „csuri” hangja is.
„… Csuri népe kizúdult a sövény szövevényéből és azonnal ott kezdte, ahol este abbahagyta.
– Hosszúláb, Hosszúláb, eredj innen, Hosszúláb! Mi erős nép vagyunk, sokan vagyunk, eredj máshová döglődni! Hazudtál, Hosszúláb. Ha vándorlásban vagy, hát vándorolj! Pusztulj innen, Hosszúláb!” (Fekete István: Kele)
6.Karvaly (Accipiter nisus)
Nagyon hasonlít a héjára, csak kisebb testű. Repülés közben a farka alapján lehet a legkönnyebben elkülöníteni a héjától. A karvaly farka repülés közben hosszúkás téglalapra hasonlít, szögletes véggel. A héja farka kicsit rövidebb és csípője szélesebb. A karvaly gyakran száll alacsonyan a föld felett, nem kerüli el a városokat, kerteket sem, ellentétben a héjával.
Fekete István Nerr-nek nevezi.
„… amikor Nerr déltájban megjelent, mint a sistergő végzet, Csuri népe megzavarodott. […] Nerr nem kapkodott, kiszemelt egyet magának, aztán úgy látszott, mintha a veréb egyenesen a karmai közé repült volna. És már el is tűnt.” (Fekete István: Kele)
7.Dolmányos varjú (Corvus cornix)
A varjúfélék között könnyű megismerni szürke dolmányáról. Vadászható faj. Dúvadnak számít, mivel mindenevő, kifosztja a madarak fészkeit is. Rokon faj a kormos varjúval, amivel kereszteződhet is. A kormos varjú Nyugat-Európában gyakoribb, hazánkban ritka, védett.
Fekete István a dolmányos vagy szürkevarjút Rá-nak nevezi, a vetési varjút Torónak.
„…ha magányos ember lopakodva közeledik feléje, még ha úgy is mutatja, mintha csak mellette akarna elmenni, Rá tudja a távolságot, melynél közelebb az embert engedni nem szabad. Ha mozdulatlan alakot lát az erdőszélen, Rá tudja, mekkora ívben kell kikerülni. […] Rá népe már régen, az ember előtt kitalálta a drótnélküli telegrafálást, vagy talán el sem veszítette soha, mert mindig tudja, mi van a szomszéd határban, és minden élet minden megmozdulása világos, írott üzenet, amelyhez alkalmazkodni kell, kikerülni vagy kihasználni.” (Fekete István: Kele)
