Gyomtengerből nemzeti emlékhely
Az elmúlt évtizedek látványos változást hoztak a temető erdő felőli sarkában. Az Új Köztemető legtávolabbi parcellája sokáig elhanyagolt, sőt letagadott hely volt, ma pedig nemzeti emlékhely, az 1956-os forradalom jelképe. Nagy Gáspár költő 1958-ban, Nagy Imre és mártírtársainak kivégzése idején 9 éves volt. 1983-ban írta Öröknyár: elmúltam 9 éves című versét. A rövid képvers utószavában a sorok végén ismétlődő nagybetűs NI óriási botránynak számított.
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI!
A vers megjelenésekor, 1984-ben a „puha diktatúra” keményen reagált. Az Új Forrás folyóirat példányait bezúzták, a főszerkesztőt nyugdíjazták, Nagy Gáspárt az Írószövetségből eltávolították. A mélyben valami megmozdult, de a változásra még néhány évet várni kellett. A nyolcvanas évek közepén az évfordulókon titkosrendőrök álltak a parcella szélén, csak a kivégzettek rokonai és életben maradt fogolytársai mertek kimenni a 301-es parcellába. Ma a harang mögött (innen nézve) jobbra Nagy Imre miniszterelnök sírja, balra az Ismeretlen áldozatok és névtelen elesettek emlékhelye látható. A 301-es parcellában összesen 301 kopjafa található. Az elsőt az alternatív művészekből álló Inconnu-csoport 1988-ban állította, azt a rendőrök akkor nem tűrték meg. 1989 tavaszán már senki sem akadályozta meg a közadakozásból kifaragott fejfák felállítását.
A Nagy Imre-per áldozatai
A „Nagy Imre-csoport” tagjait a forradalom után több mint másfél évig teljes bizonytalanságban tartották, 1958. június 15-én zárult le a titkos koncepciós per. A csoport tagjai közül addigra már Losonczy Géza államminiszter a börtönben meghalt, Szilágyi Józsefet pedig halálra ítélték, és 1958 áprilisában kivégezték. 1958. június 15-én Nagy Imrét, a forradalom miniszterelnökét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót halálra ítélték, a többi vádlott hosszú börtönbüntetéseket kapott. A halálraítélteket a bíróságról átszállították az innen légvonalban 2 kilométerre lévő Kozma utcai gyűjtőfogházba, és másnap hajnalban, június 16-án felakasztották. Az áldozatokat a börtön udvarán temették el, és csak 1961-ben, a legnagyobb titokban hozták át ide, az Új Köztemető legeldugottabb sarkába, ahol jeltelen sírokba tették őket.
A halottak felkutatása
Eltelt néhány nyomasztó évtized. 1989. március 29-én reggel verőfényes napsütésben a megkezdődött a kegyetlen körülmények között elföldelt kivégzettek azonosítása, a 301-es parcella feltárása. A rokonok jelenlétében zajló szívszorító eseményről többen beszámoltak. Ezután már gyorsan követték egymást az események, 1989. június 16-án Nagy Imrének és társainak újratemetése óriási tömegdemonstrációvá alakult, a diktatúra megdöntésének szimbolikus eseményévé vált. A reggel kezdődő ünnepség után a gyászkocsikra rakott koporsókat kísérve legalább ezer ember indult meg méltóságteljes menetben a Hősök teréről a 301-es parcella felé.
Az 1956 utáni megtorlás áldozatai közül a 301-es parcellában nemcsak politikai vezetők nyugszanak, de Budapest különböző városrészeinek legendás felkelői, mint Angyal István, Iván Kovács László, Dudás József, Szabó János (Szabó bácsi). Az egyik legutolsó áldozat Nickelsburg László volt, akit 1961 augusztusában végeztek ki, a legfiatalabb pedig Mansfeld Péter, akinek halálos ítéletét 18. születésnapját bevárva hajtották végre.
Ma a Nemzeti emlékhely a 298., 300. és 301. parcellára terjed ki. Legutoljára, 2016-ban a 297-es parcellában lévő látogatóközpont épült meg. A nyírfák között álló épületben a szomszédos parcellában nyugvók történetét mutatják be.
