Rossz a kérdés
Indulatok helyett azt javasoljuk, nézz körül, és gondolkozz el az akác szerepéről! Először figyeld meg az út két oldalán húzódó tuskósorokat. A Keresztúri-erdőben sok ilyet láthatsz. Úgy keletkeztek, hogy fakitermelés után nagy gépekkel kiforgatták a kivágott akácfák tuskóit, és összetolták őket az erdőrészlet szélén, hogy legyen hely a kis facsemetéknek. Ezt a módszert az erdészek ma már durva beavatkozásnak tartják, mostanában nem „gyalulják le” az erdő alját. Ám az összetolt tuskók sokáig megmaradnak.
Fecskefű és bodza
Figyeld meg, hogy az erdő alján milyen sok a vérehulló fecskefű! Állítólag azért hívják fecskefűnek, mert míg a fecskék itt vannak – áprilistól szeptemberig – folyamatosan virágzik. Ha mégis lekésted a virágait, mutatunk róluk egy képet.
A növény kettétört szárából kicsöpögő narancssárga tejnedvet szemölcsirtásra használják, de óvatosan kell bánni vele, mert enyhén mérgező. A fecskefű ugyanúgy a nitrogénben gazdag talajokat szereti, mint a csalán és a fekete bodza.
A fekete bodza nemcsak akácosokban nő, de ott általában sok van belőle. Ide, a tábla aljára is jutott egy sátorozó bogernyőnek nevezett virágzat. Az erdőt-mezőt járókat a bodzavirágok láttán elfogja valami végtelen tavaszi öröm.
A szeretett akác
Az erdő alsó szintjei után lássuk az emeletet, térjünk át az akácra! Az akácnak sok nagyszerű tulajdonsága van. Kiváló tűzifa, szerszámnyél és bútorfa. A májusi virágzó erdő látványa és illata nagy élmény. Nektárját a méhek is nagyon szeretik. Az akác már Petőfi költeményeiben is megjelenik, mint tipikus magyar fa. Hogy lehetne vitatni, hogy az akác otthon van az Alföldön, mikor nagy költőnk 1846-ban Szalkszentmártonban verset írt arról, hogy mennyire tetszik neki az akácfa (meg egy kislyány)? A vers (Zöldleveles, fehér virágos akácfa) ezen a QR-kódon elérhető.
Az ilyen versek is hatottak azokra, akik néhány éve az akácot hungarikummá nyilvánították.
Honnan került ide?
Az akác egyáltalán nem magyar eredetű, az USA keleti felén őshonos. 1601-ben Jean Robin, a párizsi botanikus kert igazgatója hozta be Európába, róla nevezték el Robinia pseudoacacia-nak. Magyarországon először 1751-ben telepítettek akácerdőt. Az 1700-as évek végén Tessedik Sámuel evangélikus lelkész volt az akác híres népszerűsítője, ő a faj homokmegkötő tulajdonságát hangsúlyozta. Ám igazi magyarországi diadalútja a 20. században indult és a 21. században folytatódott. Ma majdnem 500 ezer hektár akácosunk van, ami az ország erdőterületeinek negyede. Magyarországon több akácerdő van, mint Európa összes többi országában együttvéve.
Mi a baj vele?
Magyar ökológusok is hangsúlyozzák, hogy ők nem akarják kiirtani az akácot, legfeljebb korlátozni szeretnék. Az akácosban nincsenek meg azok a lebontó szervezetek, baktériumok, gombák, rovarok, amelyek az őshonos erdőkben természetesen jelen vannak. Aljnövényzete is rendkívül szegényes. A gyökerein élő nitrogénmegkötő baktériumok miatt az akácosokban főleg csalán, vérehulló fecskefű és bodza nő, a többi virágos növény kárára. Ugyanakkor magjaival és gyökérsarjaival rendkívül agresszívan terjeszkedik, a dombvidéki erdőkbe is benyomul, a természetközeli erdőkben veszélyezteti az őshonos fajokat.
Néhol küzdünk ellene, máshol nincs jobb
A Pilisi Parkerdő erdészei tudják, hogy az egyes erdők között nagy különbségek vannak – az akác szempontjából is. Az őshonos lomberdők a kirándulók és az élővilág számára értékesebbek, mint az akác, ezért innen nem messze, a Gödöllői-dombvidék védett területén a „Parkerdő természetesen” program keretében néhány hektár akácost tölgyerdővé alakítottak. Fáradságos munka volt. Ugyanakkor vannak olyan gyenge alföldi talajok, ahol szinte bármilyen erdővé növő fafaj nagy érték. Ilyen helyeken örülni kell az akácnak, és a neki köszönhető akácméznek és bodzaszörpnek.
Vissza a “Séta a Keresztúri-erdőben” kezdőoldalára
