Határvonalon vagyunk, most léptünk be Kőbányára, Budapest 10. kerületébe. Hosszú ideig itt húzódott a határ Rákoskeresztúr és Pest (majd Budapest) között. Az 1800-as évek végén a pesti határvonalra hosszú és keskeny erdősávot ültettek, ami szerencsére ezen a szakaszon még ma is megvan. Ez volt Budapest egyik legelső környezetvédelmi létesítménye. Lássuk a történetét!
Szaharai homokviharok
Arról már az 1. táblán is olvashattál, hogy itt sosem voltak óriási erdők, inkább homokpuszták és kis erdőfoltok. De az ember előtti tájon nemcsak a Duna és a Rákos-patak ártere volt szélesebb, máshol is több volt a vizes folt, magasabb volt a talajvízszint, több volt az erdő. A kora középkori helynevekből tudjuk, hogy a pesti határ tele volt kisebb-nagyobb szikes tavakkal. Ám, hogy a Békás, Büdös, Kákás, Nádas, Sombékos, Székes és a többi tó pontosan hol volt, azt ma már nehéz lenne azonosítani. Valószínűleg sokkal inkább a mai Ferencváros, Kispest és Kőbánya területén, mint a viszonylag magasan fekvő Keresztúri-erdő helyén. Az biztos, hogy a háborúknak és a „békés” természet átalakításoknak is fontos szerepük volt abban, hogy sivárabb lett a táj. Jókai Mór 1893-ban Pesti-síkság című művében a 40 évvel korábbi állapotokat idézi fel: „ … visszaemlékezhetünk arra a homoksivatagra, mely a fővárost körülvette. Egy-egy nyári vihar valóságos sirokkót támasztott e rónán, mely porfellegeivel a fővárost láthatatlanná tette.” Majd néhány bekezdéssel később: „Mai napság ez a sivatag dúsan jövedelmező mezei gazdaságok területévé lett, s a szaharai homokvihar nem borítja el többé a fővárost, melyet ültetett erdőöv vesz körül.” De mi ez az erdőöv, amiről Jókai beszél? Kinek az ötlete volt, hogy a város köré erdőt kell telepíteni?
József nádor és Széchenyi
Joseph von Österreich főherceg, aki a reformkorban uralkodó I. Ferenc osztrák császár és magyar király öccse volt, 1796-tól több mint 50 éven át Magyarország második embere volt. Gyakran a császári udvarral szemben is a magyarok érdekében politizált. A magyarok József nádor néven ismerik. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy Pest kulturális és gazdasági központtá vált. Egy történetíró feljegyezte róla, hogy 1807-ben, mikor társaságban arról beszélgettek, hogy „mi kell ahhoz, hogy valaha Pestből nagyváros legyen”, a nádor a három legfontosabb feltétel között felsorolta: „meg kell kötni a homokot künn a Rákos mezején, azaz fásítani kell.” József nádor és a nála 15 évvel fiatalabb Széchenyi István sokat beszélgettek, vitáztak, de ösztönözték is egymást. A parkok és erdők ügye mindkettőjük számára fontos volt.
Gróf Széchenyi István 1834-ben írt „Buda-pesti por és sár” című művében nem finomkodott, mikor Pest természeti adottságairól beszélt: „undok homokon áll, s porlepve szinte minden részrül ismét undok homoktul van körülvéve.” Széchenyi tetteket sürgetett: „Szükséges mindenekelőtt, hogy a városnak akárminemű földjei fákkal ültettessenek bé, s ne fasorokkal, de úgyszólván erdőkkel. Ezáltal kirekesztetik némileg az idegen por…”
183 méter széles erdősáv
Pest, Buda és Óbuda egyesülése után Budapest rohamos fejlődésnek indult. A Közgyűlés 1877 tavaszán döntött arról, hogy Pest határán 100 ölnyi, vagyis 183 méter széles erdőövet létesítenek. A jótékony hatások között nemcsak a porfelhők csökkenésére és így a városi levegő javulására számítottak, de arra is, hogy a városon és erdőövön kívüli terület vonzóvá válik a nyaralni vágyók számára. Az erdőtelepítésre óriási összeget, évi 10 ezer forintot szavaztak meg, így a munka szinte azonnal elkezdődött. Hirtelen nagyon sok facsemetét kellett előteremteni, mégpedig őshonos fajokból, ezért csemetekerteket hoztak létre. A határöv tervezett hossza 14 kilométer volt, ami 294 hektár erdőterületet jelent. Ám a telkek kisajátítása néhol megoldhatatlannak bizonyult. Végül 1902-ig 206 hektáros erdőszalag jött létre. Az 1872-ben készült, és később kiszínezett térkép jól mutatja, hogy milyen hosszú erdőkígyóról beszélünk. A térkép jobb alsó sarkában látható a rákoskeresztúri határ. Nézd meg a jobb felső sarokban a városrendezési tervek magyarázatát is. Nagyon vicces! (Mindenféle bűzös gyárak felállítására.)
Vár a Határ-erdő!
Most, hogy tudod, mekkora érték a Határ-erdő, sétálj be a kacskaringós ösvényre! Ha a sűrű erdőben tőled 50 méterre feltűnik egy őz, nehéz lesz a szemébe nézned. Szerencsére Vajda Bertalan lefényképezett egy őzbakot, itt a táblán szemezhetsz vele. Sok őz van a környéken, a temetőn kívül és a temetőn belül egyaránt. Tehát irány a temető élővilágáról szóló 5. tábla!
