Beszélgetés Kiss Zoltán tájfutó-maratonistával
Ha ránézel a régi fényképére, megérted, hogy miért kapta a Csonti becenevet. Azóta negyven kilóval nehezebb lett, de ugyanolyan csibész, mint volt. Büszke eredményeire, de rögtön pontosít, ha szerinte eltúlzom érdemeit. Ahogy mondani szokták, van mire szerénynek lennie.
Mit mondasz magadról, tájfutó voltál vagy maratoni futó?
Viccesen azt szoktam mondani, hogy nem tájfutó voltam, nem atléta, hanem tájléta. Mindkettőt szerettem. Talán jobb lett volna, ha választok. Nehéz egyszerre két sportágban ott lenni az élmezőnyben.
Kiss Zoltán maratoni eredményeiről és élményeiről sokat lehetne írni, de akkor nem maradna hely a tájfutásra. Maratoni futásairól itt csak rövid összefoglaló következik.
Vidáman idézi fel, hogy Etiópiában indult egy maratonon, és egyedüli fehérként 3 óra alatt teljesítette a távot. Lent a síkon sokkal gyorsabb volt. Az IBUSZ Budapest Maratonon 1984-ben 2:15:04-gyel nyert, a Budapest Maratonon azóta sem futottak ennél jobb időt. Szegeden futott 2 óra 14 perc 9 másodpercet, de ott rövidebb volt a pálya. (Mondja ő, pedig a sportolók nem szokták saját érdemeiket kisebbíteni.) New York-ban elsőre 2 óra 15 percet, másodszorra 2 óra 25 percet futott. Furcsa, de a második a jobb eredmény, borzasztó időben 25. lett. Maratoni futóként sportállásban volt, tájfutóként ilyenről szó sem lehetett. A tájfutóknak van egy mondásuk a különbségre: „A tájfutás jellemzői a hálózsák, babkonzerv, matrac, az atlétikáé pedig: repülő, szálloda, rajtpénz.”
Na, akkor nézzük a tájfutást! 1983-ban, Zalaegerszegen a világbajnokságon hosszú távon 9. lettél. Ezt az eredményt már jegyzik, igaz?
Hát igen. Bár el kell mondanom, hogy mögöttem indult a finn Kari Sallinen, aki ezen a vébén 5. lett, később meg világbajnok. Ő már a 4. ponton utolért. Ha egy tájfutó csak a másik hátát figyeli, és alig tájékozódik, akkor azt mondják, hogy ragad az ellenfelére. Én nem ragadtam a finnre, de az biztos, hogy ha nem hajtjuk egymást, nem lettem volna kilencedik.
Megnéztem az eredménylistát, a ti versenyeteken az első négy norvég volt. Tudom, hogy az észak-európaiak nagyon jók tájfutásban, na de ennyire?
