11. Négylábúak és soklábúak

Tanösvényünk kétharmadát már bejártad, tábláinkon számos madárfaj fényképét láthattad. A négylábúak közül a temetőnél szó volt a mezei nyulakról, rókákról és őzekről. Most kicsit részletesebben két olyan emlősről olvashatsz, amelyeket a vadászható állatfajok közé sorolnak. Utána pedig a soklábúak következnek.

Őzek éjjel-nappal

Ebben az erdőben gyakran láthatsz őzeket. Rendkívül jól alkalmazkodnak környezetük adottságaihoz. Legjellemzőbb élőhelyük régen az erdőspuszta lehetett. (Ugye emlékszel? Erdőfoltok és tisztások mozaikja.) Ma erdőkben és szántóföldeken is láthatunk őzeket. Inkább alkonyatkor és éjszaka mozognak, valószínűleg azért, mert a települések közelében nappal nagyobb a zavarás. Sokszor esznek keveset, már csak azért is, mert éberen figyelniük kell, nem merülhetnek bele a táplálkozásba. Ínyenckednek, válogatósak. Régebben ezt úgy mondták, hogy az őz pákosztos állat. Ha találnak egy biztonságosnak látszó helyet, akkor napközben elfekszenek és kérődznek, ebben az erdőben is megfigyelheted a fekvőhelyeiken kialakult puszta homokfoltokat. Az őzek nyáron magányosan mozognak, csak a nőstények mellett vannak őzgidák, télen viszont csapatokba állnak össze, ezt nevezik vadásznyelven rudlinak. A tisztásokat, nyílt területeket, utakat a Keresztúri-erdőben is kedvelik. Nem messze innen a tanösvény balra bekanyarodik a futóútra, ott majd figyelj, sokszor lehet őznyomokat látni.

A vaddisznók dagonyázni szeretnek

A vaddisznók manapság sokszor feltűnnek a városokban, meglátogatják a kerteket, benzinkutakat. Ebben az erdőben találnak nappali rejtőzködésre alkalmas sűrű bozótot, mégis ritkán tűnnek fel, aminek legfőbb oka a vízhiány. Juracsek Ferenc kerületvezető erdész szerint nedves időben néha feltűnik egy-egy állat a Rákos-patak irányából, és ráijeszt a kocogókra. A történeteket okostelefonod segítségével meghallgathatod.

A két leggyakoribb soklábú

Ez a soklábú kifejezés elsőre tréfának tűnhet, de szó sincs róla. A soklábúak az ízeltlábúak egyik népes csoportja. Szép tudományos nevük is van. A Myriapoda szó szerint tízezer lábút jelent, de átvitt értelemben jelentése: soklábú. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattára Soklábúak gyűjteményében körülbelül kétezer fajt őriznek, de nem kell odáig elmenned. Ha itt beletúrsz a talajba, jó esélyed van, hogy két gyakori soklábú fajt megtalálsz. Az egyik a barna százlábú, a másik a vonalas vaspondró.

A százlábúak ragadozók

Hosszú, lapított testű, több centiméteres állatok, körülbelül 3 ezer fajuk van. Legtöbbjük fürgén mozog, éjszaka aktív. Az első pár lábuk erős fogókészülékké alakult, ezzel ragadják meg zsákmányukat. Talajban vagy kövek alatt élnek, de a településeken komposztban is megtalálhatók. Az ökológiai rendszer fontos alkotói, hiszen szabályozzák az elszaporodó talajlakók számát. Vannak, akik a lakásban is szívesen látják őket, hiszen még az ágyi poloskák számát is csökkentik. A százlábúaktól egyáltalán nem kell félned, a magyarországi fajok emberre veszélytelenek. Nálunk a két leggyakoribb faj a nem éppen elbűvölő nevű földi rinya és a barna százlábú.

Hány lába van egy százlábúnak? A Londoni Természettudományi Múzeum kiállítása szerint az ismert százlábú fajok lábainak száma 14 és 177 pár között változik. A mi barna százlábúnk kifejlett egyedének 15 pár lába van. Weöres Sándor százlábú állatának viszont 365 lába volt, ezt a Kaláka együttes megénekelte. Itt meghallgathatod.

Egy hazai ezerlábú

Nézd csak meg, az avar alatt hamar találsz ezerlábút! Valószínűleg a vonalas vaspondró nevű faj kerül a kezedbe. Az ezerlábúak szinte az egész Földet benépesítették. Az ezerlábú név persze túlzás! Eddig a rekorder egy olyan faj, amelynek 375 pár, azaz 750 lába van. A vonalas vaspondró fényes, hengeres testű, 2-3 cm hosszú ízeltlábú, a hátán hosszanti irányban húzódó sárga sávval. Elhalt növényi maradványokkal, gombákkal, algákkal táplálkozik, így aztán fontos szerepet játszik a szerves és szervetlen anyagok körforgásában és a talaj szellőztetésében. Rémisztő látvány, mikor egyes években és településeken őszi éjszakákon tömegesen ellepik a lakóházakat. Bár az ezerlábú-invázió általában néhány héten belül megszűnik, a vaspondrók ilyen közeli tanulmányozását senkinek sem kívánjuk. Csak az a vigasztaló, hogy mint tudjátok, nem ragadozók, senkinek nem okoznak károkat.

Vissza a “Séta a Keresztúri-erdőben” kezdőoldalára