7. Olyan mint a honfoglaláskor?

Az erdőspuszta szépsége

Ha a tábla mellett elnézel, olyan tájat látsz, mint ami Árpád vezért és társait fogadta, mikor belovagoltak a Kárpát-medence belsejébe. Töhötöm körülnézett, és azt mondta: „Álljunk itt meg, ezen a vidéken szívesen élnék!” Árpád helyeselt: „Van legelő, tűzrakáshoz fa, és távolabb látszanak a hegyek. Ott biztos vannak hiúzok, készíthetünk belőlük kacagányt. Rendben van, telepedjünk le!”

Bevalljuk, hogy a tanösvény készítői ezt a párbeszédet nem hallották, de az igaz, hogy a biológusok a természetes növénytakaró maradékai alapján meg tudják állapítani a potenciális vegetációtípust, vagyis azt, hogy egy adott tájon milyen lenne most a növénytakaró, ha közben nem építettük volna be gyárakkal, laktanyákkal és lakóparkokkal. Az is igaz, hogy a kisebb-nagyobb erdők és füves területek váltakozásából álló tájat a honfoglaló magyarok már Kelet-Európában megismerték. Tőlünk nyugatabbra összefüggő erdők bőven vannak, de erdőspuszta már nincsen.

Sajnos, amit itt látunk, az nem igazi erdőspuszta, legfeljebb facsoportokkal tarkított füves terület. Az igazi erdőspusztán nem akácot, hanem tölgyfákat látnánk, de nemcsak ennyi a különbség, ott a lágyszárú növényzet is sokkal színesebb, gazdagabb. Ezeket az összetett rendszereket helyreállítani szinte lehetetlen. Ma már a szakemberek csak annyit tehetnek, hogy a meglévő kicsi erdőspuszta foltokat próbálják megvédeni.

Méhkaptárak

A fényképen látható, kopott fadobozok itt vannak a nagy nyárfától balra, tőlünk alig 100 méterre. Kora tavasszal még erről a pontról is látszottak, de nyár elejére a buja növényzet eltakarta őket. Ha van kedved, közelebb sétálhatsz hozzájuk, de csak óvatosan! Jobb lesz, ha a méheket inkább néhány szóval és képpel hozzuk közelebb hozzád.

A méhek világa csodálatos, és még mindig tartogat titkokat, bár sok ezer évünk volt rá, hogy együttműködjünk velük, sőt háziasítsuk őket. Egy méhcsaládban télen 20-25 ezer, nyáron a gyűjtés idején akár 50 ezer méh is élhet. Bonyolult társas életet élnek, talán a legizgalmasabb a kommunikációjuk. Karl von Frisch osztrák-német zoológus 1973-ban Nobel-díjat kapott a méhek táncának megfejtéséért. Ez tényleg zseniális kutatás volt! Ha okostelefonoddal lefényképezed a QR-kódot, csak annyit láthatsz, hogy a kaptárban néhány méh élénken forgolódik és rázza magát.

Karl von Frisch szellemes kísérleteivel megfejtette, hogy a 8-as alakban táncoló dolgozó eltáncolja a táplálékforrás irányát, potrohrezegtetéssel a nektárforrás irányát jelzi, és a köréje gyűlő fajtársak a táncoló méh szagából azt is megtudják, hogy milyen táplálékra számíthatnak.

Ha a méhek eltűnnek…

A méhekkel kapcsolatban sokat emlegetnek egy másik Nobel-díjas tudóst – valószínűleg teljesen alaptalanul. Albert Einsteintől ezt szokták idézni: „Ha a méhek eltűnnek a Föld színéről, az embernek legfeljebb négy éve marad. Ha nincsenek méhek, nincs megporzás, és az emberek is eltűnnek.” Szinte biztos, hogy jóval Einstein halála után méhészek adták a zseniális fizikus szájába a mondatot, hogy saját figyelmeztetésüket komolyabban vegyék. Az persze igaz, hogy a méhek nemcsak mézet termelnek, a növények beporzásában is fontos szerepet játszanak. No nem kizárólagosat, hiszen többek között magányos vadméhek, lepkék, szúnyogok, bogarak beporzó tevékenységének köszönhetjük táplálékaink jelentős részét. A trópusokon kolibrik is részt vesznek a beporzásban, a mangó, vanília és banán beporzását pedig denevérek végzik. A beporzók tényleg nélkülözhetetlenek!

Egy ijesztő, de jámbor beporzó

Könnyen lehet, hogy egy közeli virágon megpillanthatod Európa legnagyobb darázsfaját, a majdnem öt centisre megnövő óriás tőrösdarazsat, aminek csak a neve félelmetes. Ügyet sem vet az emberekre, a virágokon nektárt gyűjt, legjobban a lila színű virágokat, például a bogáncsot és a selyemkórót kedvelik, de olykor a kerti levendulákon is megfigyelhető. A tőrösdarázs csak akkor szúr meg, ha megfogod (esetleg ráülsz), de ilyet miért tennél? Inkább gyönyörködj benne! A békés, védett rovar eszmei értéke 50 ezer Ft. Arra vigyázz, hogy a lódarázzsal ne téveszd össze, azzal tényleg nem jó közelről megismerkedni!

Vissza a “Séta a Keresztúri-erdőben” kezdőoldalára