A 2024-es év két fontos évfordulót is jelent a Pilisi Parkerdő Zrt. szakmai munkájától elválaszthatatlan örökerdő-gazdálkodás terén: 70 éve indult el a Visegrád közelében található Erdőanya erdőtömb örökerdőgazdálkodási alapgondolatokat már megfogalmazó erdőkezelése, illetve 25 éves a Parkerdő nemzetközi hírű örökerdő kísérleti és bemutató területe Mexikópusztán. A 2024-es Erdők Nemzetközi Napja alkalmából e két jelentős és ikonikus erdészeti mintaterületet idézzük fel.
2024-ben a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében lévő, a hazai folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás történetének két emblematikus mintaterülete kerek évfordulóhoz ért.
Erdőanya: őserdő természetességű kezelt erdő
Dr. Madas László, a Pilisi Parkerdő alapításának egyik kezdeményezője és első igazgatója 1954-ben indította el az akkor egyedülállónak számító szakmai programot az Erdőanyai-völgyben lévő erdőrészlet természetközeli kezelésével. Az immár 70 éve folyó munka eredményeként a területen mára az őserdőkhöz hasonló állapot alakult ki, ami azt bizonyítja, hogy a kezelés alatt álló erdők természetessége a megfelelő erdőművelési rendszert alkalmazva nemcsak fenntartható, hanem hosszútávon javítható is.
Az Erdőanyai-völgyben az erdőtervezéssel kapcsolatban két éve végzett felmérésből kiderült, hogy a rendszeres, következetes erdészeti kezelés hatására a 23 hektáros erdőrészlet több szakmai mutatószáma is az őserdő-jelleg kialakulását jelzi:
- Az érintetlen erdőségek egyik legfontosabb jellemzője a különböző korú és fajú fák egyidejű jelenléte. A parkerdő szakembereinek erdőtervezőkkel közös felmérés bizonyította, hogy az Erdőanyai-völgyben a közel 170 éves idős fák mellett és alatt mára az 1-70 éves korosztályú egyedek is a teljes területen megfelelő számban megtalálhatóak. Ráadásul a természetes erdőtársulásra jellemző szinte összes őshonos fafaj jelen van az erdőrészletben, vagyis a bükk mellett például a kocsánytalan tölgy, a gyertyán, a hegyi juhar és különböző erdei gyümölcsök. Ennek köszönhetően az erdő képe és szerkezete változatos és sokkal inkább hasonlít az őserdőkre, mint a nagyjából azonos méretű fákból álló, egykorú erdőkére.
- A természetes erdők másik fontos jellemzője, hogy bővelkedik lábon álló és a földön fekvő elhalt, korhadó faanyagban. A holtfának a teljes értékű, egészséges, önszabályozásra képes erdei ökoszisztémában van nélkülözhetetlen szerepe és a biológiai sokféleség megőrzésének legjobb eszköze. A most elvégzett mérések alapján látszik, hogy a vizsgált erdőrészletben a holtfa jelenléte és eloszlása ugyancsak az őserdőkre jellemző módon alakul: az álló és fekvő, tíz centiméternél nagyobb átmérőjű holtfa összmennyisége hektáronként átlagosan 44 köbméter, de van olyan területrész, ahol eléri a 188 köbmétert is. Ez a Kárpátok őserdő-leírásaival egyező mennyiségű korhadó faanyag biztosítja a természetes tápanyagkörforgást, hozzájárul a vízmegtartáshoz, és élőhelyet biztosít a lebontó szervezetek, köztük számos védett faj számára.
Mexikó-puszta: az élő örökerdő-laboratórium
Az idén 25 éves A Mexikó-pusztai Pro Silva bemutató területen az üzemi kísérleti munkák 1999-ben indultak, Dr. Csépányi Péter, a Parkerdő jelenlegi vezérigazgató-helyettesének irányításával. A területen egyrészt erdőművelési és fakitermelési eljárásokat próbálnak ki, amelyek a folyamatos borítást biztosító erdőkezelés hazai eljárásainak alapjait jelentik. Ilyen fontos vizsgálat például a kocsánytalan tölgy elegyarányának fokozatos növelése a fafaj lékekben történő megújításával a jóval árnytűrőbb fafajok folyamatos borítása között, gyertyános-bükkösben. Jelentősége, hogy a klímaváltozás hatására a hazai bükkösök és gyertyános-bükkösök területei nagy valószínűséggel a tölgyesek zónájába kerülnek át viszonylag rövid időn belül. Fontos tehát, hogy ez az átmenet nagyobb megrázkódtatások nélkül, fokozatosan, szinte észrevehetetlenül menjen végbe.
Más szempontból is fontos ez a terület: szakmai párbeszéd a tárgya a folyamatos borítást biztosító erdőkezelés értékelése gazdasági szempontból. A Mexikó-pusztai Pro Silva bemutató területen az elmúlt 25 évben minden erdészeti beavatkozást gazdasági szempontból is kielemeznek; többek között ennek is köszönhető, hogy kezd megerősödni az a felfogás a szakmán belül, hogy a folyamatos erdőborítás gazdasági szempontból is versenyképes alternatíva, miközben ökológiai szempontból egyértelműen kedvezőbb.
