Magyarországon már több mint száz éve nem használnak olyan csónakot, mint amilyet szeptemberben készítettek mesteremberek a Pilisi Parkerdő Ráckevei Erdészet közreműködésével.
Régen az ország több folyóján és taván volt használatban az úgynevezett bödönhajó. A fogalom az egy fából kifaragott csónakot jelenti, olyan hajótípust, amit nem több darabból állították össze, hanem egyetlen nagy fatörzsből faragtak, vájtak ki. Használtak bödönhajókat egészen a 19-20. század fordulójáig a Dunán, a Balatonon (különösen a Kis-Balatonon) és a Velencei-tavon, az Alföldön a régen hatalmas kiterjedésű, mocsaras Sárréten és néhány helyen a Tiszán. (Érdekesség, hogy a Pilisi Parkerdő területén található Szentendrei-szigeten egészen az 1960-as évekig viszonylag elevenen élt a bödönhajó emléke a halászok között!) Az ilyen csónakot halászatra és szállításra használták. A bödönhajókat kellően nagy méretű tölgy-, fűz-, vagy nyárfa törzséből faragták, kaparták, vésték ki, utána a csónaktestet szalmával beborítva felületét megégették, így tartósítva, megerősítve. Sokszor teknővájó cigány mesterek készítették a bödönhajókat. Elnevezése nyelvterülettől eltérően különböző volt: a bödönhajó kifejezés mellett csónaknak, csónyiknak, csiklinek is hívták.
Ráckevén a közeljövőben kialakítandó Ráckevei Halmúzeum kapcsán merült fel egy bödönhajó rekonstruálásának ötlete. A munkálatokat a Magyar Halászati Kultúráért Alapítvány szervezte. Teknővájó mestereket hívtak Tolnáról, Dunaföldvárról és Komlóról. A hajóhoz szükséges faanyagot a Ráckevei Erdészet biztosította: egy óriási, mintegy 150 éves és több mint 1,5 méteres törzsátmérőjű fekete nyárból (vagy „csomoros” nyár, ahogy a teknővájó beások hívják) faragták ki a bödönhajót. „A fa Makád térségében állt, mintegy 30 méter magas volt, a törzse, amiből a hajó készült, 8-10 tonnás lehetett” – mondta Tóth Péter, a Ráckevei Erdészet vezetője. A fa kivágásában Juhász István többszörös magyar fakitermelő és sportfavágó világbajnok segédkezett.
A Pilisi Parkerdő a bödönhajó elkészítéséhez nyújtott támogatásával nemcsak az egykori népi kultúra felelevenítéséhez, hanem a halászati hagyományok megőrzéséhez is hozzájárult.
Forrás: Magyar Halászati Kultúráért Alapítvány
