Súrolópor, holtfa, élő erdő

Bányaudvar? Az meg mi?

Olyan bányaudvarban állunk, amelyhez hasonlót a Budai-hegységben sokfelé találunk. Itt, az erdő mélyén, a Budakeszi Vadaspark bejáratánál, de még a BAH-csomópont mellett a Kis-Gellérthegyen is. Bányaudvar többféle kő felszíni bányászata után kialakulhat, de a felsorolt helyekben az is közös, hogy ott hagyományos dolomit kőpor bányák voltak. A dolomitot faragni, fűrészelni nem nagyon lehet, mert apró darabokra szétesik. A durvább szerkezetű anyagot csákánnyal fejtették, aztán kalapáccsal addig ütötték, rostálták, míg el nem érték a kívánt méretet. Olyan helyen, ahonnan el tudták szállítani, a nagyobb darabokból útépítéshez használt murva lett, de Hidegkút és Óbuda közelében is volt könnyebben elérhető murvabánya. Az innen kitermelt finom szerkezetű porló dolomitot szinte biztos, hogy súrolópornak használták.

Tudod mi az a VIM? Ha nem, kérdezd meg szüleidet vagy még öregebbeket! Az 50 évnél idősebbek a csempék, tűzhelyek, kádak tisztítására használt súrolóport ma is VIM néven emlegetik. A régi márkanevet ma megint használják, de az elegánsabb súrolóporok és súrolókrémek között is van olyan, amely dolomitport tartalmaz. Ha kíváncsi vagy egy régi VIM reklámra, itt a kód, megnézheted.

A holtfa része az erdőnek

Itt, a bányaudvar környékén az erdőben bőven láthatsz kidőlt fákat, de külön farakást is összeraktunk gyertyán, virágos kőris, többféle juhar és feketefenyő darabokból, és még egy elszáradt tölgyfát is felállítottunk, hogy kedvében járjunk a bogaraknak és bogarászoknak.

Hát nem fekszik éppen elég fa az erdő alján? Kidőlt fatörzsek, letört vastag ágak, kiszáradt fák, gombák lepte tuskók – mi ez a rendetlenség, kérdezik sokan. És valóban, néhol az erdészek is úgy gondolják, hogy az ilyesmi nem való az erdőbe, ezért eltakarítják a holt faanyagot. Pedig ez hozzátartozik az erdő életéhez – az erdő nem is igazi, ha nincs benne elegendő holtfa.

Az elhalt faanyag olyan életközösségeknek ad otthont, amelyek az erdőben másutt nem alakulhatnak ki. A halott fán számtalan olyan gomba-, zuzmó- és mohafaj telepszik meg, melyek az eleven fákon alig találhatók. A nálunk honos 6300 bogárfaj közül legalább 1000 holtfához, vagy a holtfán élő gombákhoz kötődik, esetleg holtfán élő más fajok ragadozója.

Változatos élőhelyek

Holtfa sokféle formában található az erdőkben. A vastag törzsek és a vékony ágak, az álló, a fekvő vagy ferdén fennakadt fák, a kéreggel borított és a kéregtelen részek, a tuskók vagy az odvak más és más rovarokat, gombákat tartanak el. Az sem mindegy az állatok szempontjából, hogy az elhalt fa árnyékban fekszik, vagy süti a nap az erdőszélen, esetleg beledőlt a vízbe.

Számít az is, hogy mennyi idő telt el a fa pusztulása óta. A gombákkal még nem fertőzött fát olyan bogarak népesítik be, amelyek rágója erős, és képesek megemészteni a fa legtömegesebb anyagát, a cellulózt. A fát fizikailag aprózzák, járatokkal tárják fel, így utat nyitnak a gombáknak és az erősebben korhadt faanyaggal táplálkozó fajoknak. Amikor az elhalt fa már kézzel szétmorzsolható, szinte földszerű, végső lebontását baktériumok és mikroszkopikus gombák végzik.

Csodálatos bogarak / Bogárcsodák

Magyarország legnagyobb, legszebb bogárfajai holtfában fejlődnek. Tölgyfák törzsét furkálja keresztül-kasul a nagy hőscincér lárvája. A nagy szarvasbogár pajorja az öreg tölgyek vastag, elhalt gyökereiben fejlődik. Az orrszarvú bogár az erősen korhadt tuskók és földön fekvő fadarabok állata. Várható, hogy a tábla melletti, több fafaj törzseiből összerakott „bogártanyában” is megtelepszik. Bábját egy különös fotón máris megnézheted. A zúgva röpködő szarvasbogárral, hőscincérrel, orrszarvú bogárral főleg alkonyatkor és este találkozhatsz a tanösvény környékén.

A smaragd virágbogár viszont a ragyogó napsütésben szálldos a fák között. Gyönyörű színét a fényképen megcsodálhatod. Lárvája az állva elpusztult vagy még élő fák odvainak korhadó falát rágja. Az érdekes mintázatú létracincér kirepülőnyílásait pedig a vadcseresznye elhalt törzseinek, vastag ágainak felszínén pillanthatod meg. Nézd meg a képen, hogy mit kell keresned! Mivel a holtfa Magyarország erdeiben általában kevés, e fajok életlehetőségei is szűkösek, ezért valamennyien védettek.

Kártevők? Dehogy!

De hát a holtfában megtelepszik mindenféle kártékony rovar, ami aztán elpusztítja az élő fákat is – állítják nem is kevesen. Ez azonban nincs így. A holtfában élő állatok nem támadják meg az egészséges fákat, hiszen azok kémiai és biológiai módszerekkel védekeznek ellenük: gyantát, csersavat és más riasztó anyagokat termelnek, vagy gyorsan benövik a rovarok okozta apró kezdeti sérüléseket. Olyan fenyőültetvényekben, ahol csupa egykorú, egy fafajhoz tartozó, nem őshonos fa sorakozik egymás mellett, a szúk a halott törzsekből kiindulva megszállhatják és ki is végezhetik a fákat, de ilyenkor a fenyőknek más bajuk is van: nem jó klímájú vagy megfelelő talajú helyre telepítették őket, esetleg több szélsőségesen száraz és meleg nyár követte egymást.

Magyarországon az elhalt fát leginkább gombák és bogarak bontják le, bár a munkában a bogarakon kívül más rovarok (lepkék, darazsak és legyek) is részt vehetnek. A bogarak és a gombák együtt egy árnyékban álló termetes halott fatörzset nagyjából tíz év alatt bontanak le; bogarak nélkül ez akár kétszer ennyi ideig is tartana. A faanyagban lévő tápanyagok így visszakerülhetnek a talajba, ahonnan ismét felvehetik őket a fiatal fák és az erdő más növényei.

Nem csak apróságok

A holtfa nem csak rovarok és más apró élőlények otthona. Sokféle madár és emlős is szívesen fogadja az elhalt fák nyújtotta lehetőségeket. A kidőlt törzsek alá beköltöznek a cickányok, az erdei egerek és pockok. A lábon álló elhalt fák nagyobb odvaiban tanyát ver a mókus, a nyest, a nyuszt, de a pelék és a baglyok is. A képen a nagy pele egy galagonyabokron napozik, de könnyen lehet, hogy egy fa odvából bújt elő.

A harkályok a fából szedegetik ki a táplálékukat, és maguk vájnak fészekodút a könnyebben faragható törzsekbe. Mivel minden évben új otthont készítenek, a régieknek jó hasznát veszik az odúban fészkelő madarak: a cinegék, a légykapók és a rozsdafarkúk. A képen látható örvös légykapó áprilisban érkezik meg, akkor keres magának odút itt a Budai-hegységben is. Magyarországon szeptemberig láthatod, hallhatod, utána már csak Afrikában.

A leváló kéreg alatt építik fészküket a fakúszok, és ugyanott – meg az odvakban – pihennek nappal a denevérek.

Vissza a “Séta a Guckler Károly Tanösvényen” kezdőoldalára