Erdőben futni jó. Vannak futók, akik ragaszkodnak az aszfalthoz, de a sportolók többsége jobban szeret szép erdei úton futni. Na de hol van erre lehetőség a város közvetlen közelében?
Világbajnok futópálya
Erdőben futni jó
Vannak futók, akik ragaszkodnak az aszfalthoz, de a sportolók többsége jobban szeret szép erdei úton futni. Na de hol van erre lehetőség a város közvetlen közelében? Akad néhány ilyen hely, de nem sok. Ez magyarázza, hogy nemcsak az egészségükért kocogók, de a budapesti élsportolók is szinte mind rendszeresen edzettek és edzenek a Hármashatár-hegyi „szintúton”. Többek között tájfutók, atléták, kajak-kenusok, evezősök, sífutók, gyorskorcsolyázók és triatlonisták. Az utóbbi években egyre többen nordic walking botokkal jönnek a hegyre, és egyáltalán nem zavarják a többi sportolót. Sok a száguldó hegyi kerékpáros is, miattuk a gyalogosoknak néha félre kell ugraniuk. Pedig az erdőtörvény alapján egyértelmű, hogy jelzett turistaúton csak akkor szabad kerékpározni, ha azt kerékpározásra is kijelölték. A Guckler út nem ilyen. Ez nem értelmetlen tiltás, hanem ésszerű korlátozás.
Élsportolók és kocogók reggeltől estig
Őszi reggeleken, mire a fény derengeni kezd, néhány élsportoló és elszánt amatőr már a Virágos-nyeregtől visszafelé fut. Délelőtt egyértelműen a fiatal nők vannak többségben. Sokan talán már beadták a gyereküket az óvodába. Idősebb gyalogosok egész nap érkeznek. Van, aki egyedül élvezi a természetet. Mások párban vagy kis csoportokban hangosan nevetgélnek, és az ismeretleneket is jókedvűen üdvözlik. Délután egy darabig megint a nőké a terep, aztán alkonyatkor már csak fejlámpás férfiak fújtatását hallani. Egy-egy olimpiai bajnokról néha az újság is megírja, hogy a Hármashatár-hegyen edz, de az ismeretlen futókra is sokan rámosolyognak. Az a jó, hogy itt nincs jelentősége, hogy ki a profi, és ki az amatőr, mindenkinek szabad a pálya.
Balczó a Hármashatár-hegyen
Balczó András öttusázó egyéniben olimpiai bajnok és ötszörös világbajnok volt. Összes bajnoki címének felsorolására nem lenne elég ez a tábla. Elképesztő edzésmunkát végzett, jelentős részét éppen a Hármashatár-hegy környékén, többek között a Guckler Károly úton. Egyik leghíresebb futása a Hármashatár-hegy másik oldalán, innen néhány kilométerre zajlott.
1969. szeptember 25-én 20 ezer ember ment ki a Vitorlázó-repülőtérre a magyar öttusázók, különösen Balczó András kedvéért. A világbajnokság záró számában Balczó – a számára kedves terepen – ötödik egyéni világbajnoki címéért és egyúttal a csapatgyőzelemért is futott. Ennyien korábban a világon sehol nem voltak öttusa versenyen. Mikor Balczó a 4000 méteres táv végéhez közeledett, a hegyoldal megmozdult. A kijelölt pálya két oldalán a domboldalon lefelé fiatalok és öregek, férfiak és nők kezdtek futni Balczó mellett, hogy így biztassák. A futást megörökítő fényképen Balczó tarkója mögött a vitorlázó repülők egykori hangárját, arca előtt a Vihar-hegyet láthatod, amelynek másik oldalán hamarosan te is elsétálsz. Balczó András nagy befutását Kósa Ferenc: Küldetés című filmje is felidézte. Itt megnézheted:
Tudod, hogy hány lépéssel teszel meg 100 métert?
A tájékozódási futók vagy röviden tájfutók nem egyszerűen nézegetik a térképet, aztán egyszer csak odaérnek az ellenőrzőponthoz, sok versenyző szakaszonként teljesíti a tájékozódási feladatot. Például: „A rajtból 150 métert kell futni az úton, aztán a határkőnél pontosan észak felé befutni az erdőbe.” De mennyi az a 150 métert? Hány lépés? Hát ezt ki kell próbálni! Mindenkinek más. Általában aki gyorsabban fut, annak kevesebb. Csak az a lényeg, hogy induláskor, amikor a bal lábadat először leteszed a földre, mondd magadban azt, hogy egy. Mikor legközelebb leér a bal lábad, mormold, hogy: kettő. És így tovább. Mindig csak a bal lábadat számold! Kipróbálod? Innen pontosan 100 méterre van a következő tábla. Fuss el odáig, és számold meg, hogy hány kettős lépést tettél meg! Aztán a táblán keresd meg a Lépésszámlálók figyelem! címet. Ha nem akarsz szaladgálni, gyaloglás közben is számolhatod a lépéseidet, rövid szakaszokon ez is segíti az útkereszteződések megtalálását. Ráadásul nincs benne semmi bonyolult hókusz-pókusz. Minden lépést számolj, balt is, jobbat is.
Együtt a természettel: Tompa Andrea
Tompa Andrea az egyik legsikeresebb magyar kortárs író. Sokan tudják róla, hogy Omerta című regénye 2017-ben az év könyve lett, azt kevesebben, hogy nagyon szeret a Guckler úton futni. Oravecz Orsolya”Írónők és a futás” sorozatában Tompa Andrea így beszélt a futásról:
Régóta érett már a futásom, de féltem belevágni. A gyűlölt tornaórák megalapozták, hogy nekem ez nem megy, és utálom. Ráadásul ekkoriban kevesebb információt lehetett találni arról, hogyan kellene elkezdeni. Dohányoztam, túlsúlyos voltam, senki nem sportolt a környezetemben és mostani ízlésemnek kicsit sokat ültünk a kocsmában. A futásom célja bizonyára egyfajta szabadulás volt.
A futás túlmutat szimpla fizikai teljesítményen. Te milyen élményeket kaptál a futástól?
Mindig „félős” futó voltam, inkább egyedül futottam, keveset versenyeztem. Számomra a legizgalmasabb az, amikor valamilyen félelmet átlépek: egy először megfutott hosszabb táv, egy ismeretlen erdő, vagy egy hajnali felkelés és elindulás, ami nekem rettentő nehéz. De valójában mindig csak a pillanat van a futásban. Nem gyűjtök távokat, kilométereket, a legemlékezetesebb mindig a mai nap, amikor sikerült elmenni egy órára.
Első futóévemben teljesítettem először 10 km-t, rá egy évre félmaratont, egyedül a Margit-szigeten, esőben, születésnapom környékén. Első maratoni célba érkezésem, de még inkább a rajt percei is emlékezetesek, csorogtak a könnyeim, kicsit meghatódtam magamtól. Megesett az is, hogy elkezdtem futni a városban, farmerban, utcai cipőben, mert siettem valahova, és mert már tudtam, hogy tudok futni. Úgy élveztem ezt, mint egy gyerek. Alig van olyan cipőm, amiben ne tudnék futni.
Mennyit edzel?
Hetente háromszor kimegyek 1-2 órára, de sokszor ennyi sem sikerül. Az életem meghatározza, hogy a gyerekem és a hivatásom vannak középpontban. A fejlődéshez az kellene, hogy a futás legyen az első helyen. Ez időnként elszomorít, de elfogadom, hogy ez most nem tud máshogy lenni. Ha túl sok a pörgés egyébként, akkor inkább nem futok, vagy lassan. A futás szabadon választható időpontban, könnyen használható eszköz, amelyben együtt lehetek a természettel…
Írás és futás: milyen kapcsolatot látsz közöttük?
A futás támogatja az írást, de minden mást is az életben. Az írás folyamata aktív, koncentrált, ugyanakkor erőfeszítés-mentes és könnyed elmeállapot – vagyis ez a vágyott formája. Az alkotás során vannak erős, hirtelen érkező súlyos, megdöbbentő felismeréseim. Ilyenkor általában felállok, szinte kidob a regény, elmegyek futni. Futás közben, bár tudatosan nem dolgozom rajta, szinte mellékesen megszilárdulnak, leülepednek a dolgok, lehet tovább haladni az írásban. Bár időnként nagyon sokat kell futni ahhoz, hogy valami döntést az ember egy könyvben meghozzon.
