A kolostort a XIII. és XIV. század fordulóján, olasz építőmesterek építették. A kolostor helyszínéül egy román kori templom melletti területet választottak az egykori Nádor falu szélén. A hely a Szentlőrinc, majd Budaszentlőrinc nevet a rend védőszentjéről kapta. A kolostor építtetője a pálos rend volt, amely az egyetlen magyarországi alapítású szerzetes rend. A rend alapítója Boldog Özséb esztergomi kanonok először Pilisszentkereszten (mai nevén Klastrompusztán) telepítette le a Pilis remetéit.
Az építés idején a környék gyéren lakott, nagyobb településektől távol eső, erdőkkel körülvett, csendes hely volt, ami a szerzetesi élet egyik alapfeltételének számított.
Mivel a kolostorban élőknek önmagukat kellett megvédeniük, olyan helyszínt választottak, ahonnét a környék könnyen áttekinthető volt. A kolostor a János-hegy és a Hárs-hegy közötti nyeregben épült, amely erre a célra stratégiailag megfelelőnek bizonyult. A kolostort végül a török hódítók pusztították el, falait tíz napon át ostromolták, a porig rombolás helyett azonban csak a használhatatlanná tétele volt a céljuk.
A XX. században megkezdett ásatások során feltárták a kolostorrom és a közeli, négyzet alakú építmény alapjait. Néhány éve a templom fő- és egyik oldalhajójában keresztet állítottak. 2001 augusztusában a főtemplom romjai között szabadtéri oltár felállítására is sor került.
Térkép:









